Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
832 LÁNG IMRE elengedhetetlen biztonságérzetet, ami viszont alapfeltétele a hazai gazdasági állapotok megjavításának. Ε felfogás figyelmen kívül hagyta, hogy a dollárárfolyam csökkentésével kísérletező kormányzat szintén a gazdaság talpraállítását tűzte célul, amikor a konzervativizmus által elitélt manőverekhez folyamodott. A konzervatív erők azon az állásponton voltak, hogy e célhoz nem a kormányzat önkényes beavatkozása vezet el, hanem a piaci erők szabad működése, amit az aranyvásárlási program megengedhetetlen módon megzavar. Világpiaci kihatását illetően azért marasztalták el a dollár értékével való kormányzati manipulálást, mert a dollár árfolyamesése az amerikai valuta iránti nemzetközi bizalom megrendülését fejezte ki, s a külföldi országok megtorló intézkedéseinek, a világpiaci verseny kiéleződésének veszélyét hordozta magában. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok feltétlen elsőbbségét valló ipari és pénzügyi körök elérkezettnek látták az időt a stabil dollárt jelentő aranystandard restaurálására, lényegileg tehát az 1933 márciusa előtti valutáris állapotok helyreállítására, hangoztatván, hogy ezzel megoldódik a világpiaccal való kapctolatok normalizálása, ami jótékonyan hat majd vissza a hazai gazdasági viszonyokra. Ez az álláspont teljes összhangot mutatott a közgazdasági gondolat képviselőinek zöme által vallott nézetekkel. Ε nézeteket erősen kikezdték a világgazdasági válság súlyos tapasztalatai, amelyek diszkreditálták a tőkésgazdaság harmóniára törekvő fejlődését hirdető elméletet. Mindamellett tartották magukat, annál inkább, mivel az új utakat kereső közgazdasági gondolat még formálódóban volt. Az arany vásárlási program 1934. januárban történt beszüntetése és a dollár leértékelése fordulatot jelzett. A kormányzat néhány hetes, sok vihart kiváltott arany vásárlási akciójának kommentátorai általában úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a Warren-teória nem állta ki a gyakorlat próbáját, emiatt a kormányzat kénytelen volt a program hazai és külföldi ellenlábasainak nyomására feladni illúzióit és nyugalmasabb vizekre irányítani a valutapolitikát. A kormányzat döntésében közrejátszott tényezők nem eléggé ismertek. Annyi tényszerűen bizonyítható, hogy a végrehajtott 40,94 százalékos devalváció mértéke megegyezett a Warren által eredetileg megjelölt céllal: egy uncia arany 35 dollárra emelt árával.3 3 Ez azt sugallja, hogy a kormányzat akkor szüntette be az aranyvásárlást, amikor a kijelölt célhoz ért. Másfelől kétségtelen, hogy az adminisztráció is elégedetlen volt az aranyvásárlási program áremelő hatásával, s amikor Warren további aranyáremelést javasolt, Morgenthau pénzügyminiszter elutasítólag reagált.34 A valutapolitika és az ellenzék mérkőzéséből nem került ki győztes és vesztes. Az 1934. január 30-i valutatörvény mérlege azt mutatja, hogy a kormányzat és az ellenzék kompromisszumot kötött, ám ennek elemei a konzervatív nézetek túlsúlyát jelezték. Ε nézetek hívei elégtétellel állapíthatták meg, hogy az amerikai valutapolitika új kurzusa közelebb áll felfogásukhoz, mint az 1933-ban érvényesített valutáris autonómiához. A dollárárfolyam majd egy évig tartó ingadozása véget ért, az Egyesült Államok ismét stabilizált dollárral rendelkezett, ami a konzervatív felfogás szerint alkalmas volt arra, hogy megnyissa az utat a nemzetközi pénzkapcsolatok helyreállítása számára. Az amerikai valutapolitika ismét figyelembe vette a külföldi összefüggéseket. Ε fejlemények ára viszont a klasszikus aranystandard feláldozása és a valutapolitikai irányítás közvetlen kormányfeladattá emelése volt. A konzervatív valutapolitika híveinek azt is tudomásul 3 3 1 uncia arany ára eredetileg - évtizedeken át - 20,67 dollár volt. 3 * Blum: i. m. 125.
