Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
TÁMADÁS A NEW DEAL ELLEN 831 mondott a New Deal valutapolitikája. A kísérletezés konzervatív elítélésének újabb lökést adott az a tény, hogy az 1933 nyarán megtartott londoni világgazdasági konferencia kudarcáért az Egyesült Államokat t~tte felelőssé a külföldi közvélemény, s ez a pénztőke felfogásában ártott a nemzetközi pénzkapcsolatoknak, amiket elsődleges fontosságúaknak tekintett.29 A kormányzat azonban más következtetésre jutott a New Deal valutapolitikájának eddigi tapasztalataiból. Az árszínvonal valutáris úton történő megjavításának lehetőségét hirdető teória vonzereje erősebben hatott a Fehér Házban, mint valaha. A várakozásoktól elmaradt fejlemények nem a teória feladására, hanem az annak megvalósulását ígáiő hatékonyabb módszerekre ösztönözték Rooseveltet és közvetlen környezetét. Az elnök továbbra is az árszínvonal, elsősorban a mezőgazdasági termékek árának emelésében látta a fő célt. A mezőgazdaság átalakításának törvénye a végrehajtás kezdeti stádiumában volt, nem ígért közvetlen eredményt. George Warren professzor, a New Deal valutapolitikájának inspirátora viszont éppen ezt helyezte kilátásba. Warren azt állította, hogy a mezőgazdasági és nyersanyagok árai mozgékonyabban változnak infláció és defláció idején, mint az egyéb árak, az agrártermékek árainak súlyos lemaradása tehát korrigálódhat az árszínvonal valutáris úton történő befolyásolása révén. Módszerként azt ajánlotta, hogy a kormányzat vásároljon naponta emelendő árakon aranyat, s mivel az aranyár és az áruárak azonos mértékben és irányban változnak, az arany árának manipulálásával kialakítható a kívánatos árszínvonal és a méltányos ipari-agrár árarány.30 Az elnök által 1933. október 22-én bejelentett új módszer fellobbantotta az ipari és pénzügyi körök indulatait. Roosevelt nyilatkozatát a szakadatlan kísérletezésről3 1 és az aranyvásárlási program megindításáról a valutapolitikai kudarc elnöki beismerésének minősítették, s most már nyíltan szembefordultak a dollárértékének tudatos rombolásával. Az arany szerepének előtérbe kerülése olyan eleme volt ugyan a programnak, amelyben az aranystandard majdani restaurálásának távlatait vélhették felfedezni, mégis a kormányprogram konzervatív megítélését nem ez az ingatag lehétőség irányította. A Fehér Ház lépésének fogadtatását döntően az arany naponta emelt, s a mindenkori világpiaci árat meghaladó felvásárlási ára által előidézett bizonytalansági állapot szabta meg. Az ipari és pénzügyi körök elutasító magatartását erősítette továbbá az a tény, hogy a külföldön eszközölt aranyvételek még inkább az Egyesült Államok ellen hangolták az amerikai valutapolitika nemzetközi kihatásaitól megrettent tőkésvilágot, újabb sebet ejtve a külfölddel való pénzügyi összefonódottság amúgy is megtépázott szövetén.32 A konzervatív erők álláspontját az a megfontolás határozta meg, hogy az amerikai gazdaság prosperálásának kulcsa a stabil dollár, ez teremti meg a vállalkozási kedvhez 29 A londoni világgazdasági konferencia lefolyására nézve ld. A Roosevelt-kormányzat első évének gazdaságpolitikai dilemmája c. tanulmányomat. Századok, 1974. 1. sz. 136-185. 30 A Warren-teóriát Id .John Morton Blum: From the Morgenthau Diaries. Years of Crisis, 1928-1938. Boston, 1959. 61. 3'Roosevelt a következőképpen nyilatkozott a New Deal egyik fő módszerének tekintett kísérletezés folytatásáról: „Ha nem sikerül az egyik módszer, másikhoz folyamodunk. Cselekedni mindenképpen fogunk." Az elnöki nyilatkozatot idézi Hodson: i. m. 222. 3 2 Az aranyvásárlási program külföldi fogadtatásával és az amerikai monetáris politika nemzetközi összefüggéseivel Prelude to economic cooperation between capitalist countries in the 1930's c. tanulmányom foglalkozik. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica. XVIII. köt. 1977. 75-107. 2*
