Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
828 LÁNG IMRE ságát hivatott vizsgálni. Feladata a törvény értelmében pusztán az értékpapír-kibocsátásokkal kapcsolatos adatszolgáltatás ellenőrzésére korlátozódott, tehát meg kellett győződnie arról, vajon a közönség megkapta-e az összes szükséges tájékoztatást a megvásárolható értékpapírokról és a kibocsátó vállalat anyagi helyzetéről. A törvény e vonatkozásban szigorú előírásokat tartalmazott: az adatok helytálló voltáért a kibocsátó vállalat főtisztviselői büntetőjogilag feleltek.2 6 A szenátusi különbizottság leleplezései előrevitték a bankok rendszabályozásának ügyét is. Az 1933. június 16-án hatályba lépett banktörvény leválasztotta a bankok tevékenységéről a beruházási funkciót, annak érdekében, hogy a közönség betéteit elfogadó bankok a betétek felhasználásával ne bocsátkozhassanak kockázatos beruházási ügyletekbe. A törvény bevezette a bankbetétek állami garanciáját is.2 7 Az értékpapírtörvény és a banktörvény elégedetlenséget váltott ki. A kormányzat irányító-ellenőrző funkciójának erősítésén fáradozók megítélésében a két törvény elmaradt a követelményektől és nem szolgálta kellő mértékben a pénzvilág üzelmeinek megfékezését. A pénzvilág ezzel szemben sokallta az állami beavatkozást, holott ez a bank- és tőzsdeügy terén korlátozott maradt. Az állami ellenőrzés szűk keretek között tartásának szemléletén az AAA és főként a NIRA — a New Deal koncepcióját legvilágosabban tükröző két törvény — már túltette magát. A kérdés az volt, hogy kialakul-e a gazdaság egészére érvényes, következetes New Deal-koncepció? * A „száz nap" azzal a tanulsággal szolgált a kormányzat számára, hogy a Kongresszus csak a kezdeti pánikhangulat hatására volt készségesen együttműködő partnere, de a gazdasági talpraállással párhuzamosan egyre élesebb vitákat váltottak ki előterjesztései a törvényhozó testületben. A végrehajtó hatalom azonban szilárdan kézben tartotta a kezdeményezést. A viták az általa beterjesztett törvényjavaslatok kapcsán bontakoztak ki, ami eleve megszabta a Kongresszus által végül is megszavazott megoldások fő irányát. A New Deal egyes vonatkozásait opponáló erők a kormányelőterjesztéseknek csak bizonyos részkérdéseit támadták és ezek tekintetében értek el több-kevesebb sikert; a kormányzat mindenkor meg tudta védeni kezdeményezései alapkoncepcióját. Kongresszusi ellenfeleit óhatatlanul befolyásolta az a körülmény, hogy az amerikai gazdaság látszólag a felemelkedés stádiumába került. Az olykor elkeseredett viták ellenére a „száz nap" mérlege az volt, hogy a Koneresszus bizalmat előlegezett a New Dealnek. 1933 derekán lezárult a szükségintézkedések és a korai New Deal arculatát meghatározó törvényalkotás időszaka. Elérkezett az ideje a megvalósításnak, ami szükségképpen magával hozta a kormányzati tevékenység jellegének, tartalmának, ütemének megváltozását. Az év második felében megkezdték tevékenységüket a létrehozott új kormányszervek. Rövidesen kitűnt azonban, hogy a teatralitásokat sem nélkülöző, lökésszerű akciók nem a konszolidálódás felé vezető utat nyitották meg, hanem a New Deal koncepciójának gyengéit és következetlenségeit hozták felszínre, ismét kiélezvén a törvényalkotási időszakban gyors kompromisszumokkal időlegesen áthidalt ellentéteket. 2t Hodson·: i.m. 220.;Leuchtenburg: i. m. 58-60. 17 Uo.
