Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
824 LÁNG IMRE ügyi kérdésekben stb.1 9 Ε „kooperatív" tevékenységek — a feladatok felsorolásából is kitűnően — az egyes iparágakat uraló vállalatok érdekegyeztetését és hegemón szerepük megszilárdítását szolgálták; az üzletviteli „etika" kidolgozása és érvényesítése a monopóliumok fojtogatása ellen küzdő gyengébb versenytársak cselekvési szabadságának korlátozását, termelési és üzletviteli lehetőségeik béklyózását, végső soron a monopolista üzelmekkel szembeszegülök kiszorítását eredményezte. A NIRA most ezeket a monopolista szervezeteket bízta meg az iparágak működési elveinek és gyakorlatának megállapításával, törvényerőre emelvén tevékenységüket. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, fel kellett számolni a monopolista törekvések fékezésére hivatott törvényes akadályokat. Az 1890-ben törvénybe iktatott Sherman Act törvénytelennek nyilvánította a kereskedelmi forgalom szabadságát korlátozó megállapodásokat, „kombinációkat és összeesküvéseket",20 értve az utóbbiakon a monopoltőkés fejlődés szakaszába lépett Egyesült Államokban létrehozott monopolista tömörüléseket, egyezményeket. A törvényellenesnek nyilvánított manipulációk meggátlására, illetve megbüntetésére a századfordulón immár törvényileg alátámasztott jogi procedúra állt rendelkezésre, de ez vajmi kevéssé akadályozta a monopóliumok térhódítását. Az amerikai társadalmigazdasági valóság elleni tiltakozás jegyében újabb törvény született 1914-ben. A Wilsonkormány hivatalviselése idején törvénnyé lett Clayton Act 7. szakasza kimondta, hogy „a kereskedelem terén tevékenykedő vállalat sem közvetlenül, sem közvetve nem szerezheti meg egy másik, hasonló tevékenységű vállalat részvényeinek, illetőleg tőkéjének egészét vagy annak részét, ha ennek következtében jelentősen csökkenne a közöttük érvényesülő verseny, illetőleg . . . korlátozódnék a kereskedelem, vagy lia az ilyen cselekmény monopolhelyzetet teremtene a kereskedelem bármely területén". A törvény két vagy több vállalat részvényeinek, illetőleg tőkéjének megszerzésére is kimondta a tilalmat, ha az ilyen akció révén a fenti következmények állanának elő.21 A Kongresszus a Clayton Act-ben azt a felfogást hagyta jóvá, amely szerint a monopolista törekvések a versenytárs feletti ellenőrzés megszerzésének tilalmával védhetők ki a leghatékonyabban. A fejlemények azt bizonyították, hogy az új törvény konkrétabban megfogalmazott jogalapot teremtett ugyan a bírói úton lefolytatandó eljárások számára, de a monopóliumok hatalmának növekedését ez sem volt képes megakadályozni. A monopoltőkés fejlődés útján gyors ütemben előrehaladó amerikai gazdaság törvényszerű átalakulásának menetét nem fékezhették a trösztellenes törvények, de a hajdanvolt „szabad" versenyt visszaáhító kisegzisztenciák és a közvélemény számára megteremtették a törvény biztosította védelem illúzióját. A valóság ismételten kiábrándító tapasztalatokkal szolgált. A törvények értelmezésének tág lehetőségei, a törvények szellemével ellentétes bírói döntések, nemkülönben a monopóliumokat elmarasztaló ítéletek kevéssé hatékony volta, az ítéletek kibúvói jelentették a realitást. Mindamellett - ha gyengülően is - tovább éltek az illúziók. Ezeket az illúziókat nyirbálta meg a NIRA. Az ipari kódexek alá tartozó iparágak mentesítése a trösztellenes törvények hatálya alól voltaképpen összhangba hozta a jogot a valósággal, hiszen a monopoltőkés fejlődés szakadatlan menete a húszas években amúgy is valósággal gúnyt űzött e törvényekből. Az ipar urai most már törvényileg alátámasztottan 19 David Lynch: The Concentration of Economic Power. New York, (1946). 96-97. ,0 Uo. 9. J1 Idézi Lynch: i. m. 279-280.
