Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
TÁMADÁS A NEW DEAL ELLEN 825 végezhették az üzletvitel „magatartási szabályainak" kidolgozását. Amikor a végrehajtó hatalom — a Kongresszus felhatalmazása alapján — az iparágak és szerveik hatáskörébe utalta ezt a feladatot, azon gazdaságpolitikai meggondolás alapján cselekedett, hogy a gazdaság talpraállításában az óriásvállalatokra kell támaszkodnia, mert egyedül azok képesek arra, hogy a kormányzat partnerei legyenek a gazdasági vérkeringés megindításában. Az elnök és a NIRA kimunkálásában szerepet vállalt közvetlen környezete a „nagyságot" — azaz: a monopoltöke kezén levő nagyipari potenciált — a gazdaságpolitikai célok szolgálatába állítandó tényezőnek, az amerikai gazdaság egyik alapvető jelenségének tekintette. Olyan tényezőnek, amit hiba lenne a szabadverseny idejétmúlta doktrínájára, a századforduló amerikai progresszivizmusának hagyományaira, a monopólium-ellenességre hagyatkozva kihasználatlanul hagyni. Ε felfogásban a monopóliumok potenciáljának figyelmen kívül hagyása egyenesen az egész ország érdekei ellen való lett volna.22 Az ipari kódexek kidolgozására vonatkozó jog megadásával partnerként megnyert nagyipari vezetők a kapott felhatalmazás biztosította pozíciónyerés ellenében kénytelenek voltak tudomásul venni a NIRA 7/a. szakaszának munkaügyi rendelkezéseit. De tudomásul kellett venniük azt is, hogy a kormányzat a kódexek jóváhagyásával és a létrehozandó szervek útján megvalósítandó állami felügyelettel ellenőrzést fog gyakorolni az ipari talpraállás folyamata felett. Az állami ellenőrzésért —amit a kormányzat az érdekek harmonizálását célzó reformtevékenységként propagált — bőségesen kárpótolta az ipar urait az a tény, hogy nem a kormányzat által kidolgozott szabályokat kell majd betartaniuk, hanem maguk dolgozhatják ki azokat, bár a kormányzat fenntartja az ellenőrzés jogát. Elégtétellel könyvelhették el azt a tényt is, hogy a végleges törvényszövegbe enyhítettebb fogalmazással került be a monopolista üzelmek tilalma. A törvényjavaslat vitái során ugyanis William Borah szenátor, a Szenátus progresszív elveket valló csoportjának egyik markáns egyénisége, a verseny védelmében szövegkiegészítést javasolt, amely előírta, hogy a kódexek nem engedélyezhetnek „kereskedelmet korlátozó tömörüléseket, árrögzítést és más monopolista üzelmeket".23 Az ipar urai viszont alapvetőnek és elengedhetetlennek minősítették az ármegállapítás jogát. Tiltakozásukra végül is törölték a törvényszövegből az árrögzítési tilalmat. Ez ellentétes volt a szövegkiegészítésben megtestesült intencióval, és az ipar urainak részleges győzelmét jelentette. A NIRA-ban megfogalmazódott kompromisszum mérlege a következőképpen vonható meg. A törvény magvát az ipari kódexek képezték. Kidolgozásuk elrendelésével a törvényhozó testület a végrehajtó hatalom kezébe tette le az amerikai ipar kényszerkartellizálását. A kormányzat lényegileg az ipar urainak együttműködési készségére alapozta az ipari talpraállás folyamatát; ennek elnyerését feltételezve, ellenszolgáltatásként a hatás-2 2 A progresszivizmus gyűjtőfogalommal jelölt, jellegzetes amerikai társadalmi jelenségnek és gazdasági-politikai törekvésnek, eszmeáramlatnak a következő jellemzését adja Richard Hofstadter: „Progresszivizmuson ... a bírálat és változás ösztönzését értem, amely 1900 után mindenütt jelen volt, amikor az agrárius elégedetlenség erőteljes áramát tovább szélesítette és új irányba terelte a társadalmi és gazdasági reformot akaró középosztály növekvő lelkesedése ... A progresszivizmus. . . kihatott az amerikai politikai élet egészére. Bizonytalan, kevéssé homogén és következetlen mozgalom volt . . . Erőfeszítései annak a gazdasági individualizmusnak és politikai demokráciának a visszaállítására irányultak, amelyről a tömegek azt hitték, hogy létezett a régebbi Amerikában, de a nagyvállalat és a korrupt politikai gépezet szétzúzta . . ." Ld. Richard Hofstadter: The Age of Reform. From Bryan to F. D. R. London (1962). 5. 2 'Borah szenátor szövegkiegészítését idéziHawley: i. m. 30.
