Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
TÁMADÁS A NEW DEAL ELLEN 823 hogy az egymással ütköző aspirációk kiegyenlítettsége és az eltérő érdekek helyes aránya csak formailag, a felszínen volt meg. Miről intézkedett a törvény, amelynek szövege nem mutatott lényegbevágó változást az ipari talpraállási program megvalósításának irányát meghatározó törvényjavaslathoz képest, csak néhány kiegészítése gondoskodott az aggályoskodó szenátorok megnyugtatásáról? 1 7 A törvény előírta, hogy a „szakmai, illetőleg ipari csoportok" által kidolgozott, ipari kódexeknek nevezett részletes szabályozásokat a szükséges módosításokkal az elnök hagyja jóvá, feltéve, hogy a kódexeket „méltányosnak és reprezentatívnak" ítéli, s azok nem segítenek elő „monopóliumokat vagy monopolisztikus üzelmeket". Az ipari kódexek mentesültek a trösztellenes törvények hatálya alól. A törvény általánosságban megfogalmazott céljai között szerepelt a tisztességtelen üzleti gyakorlat kiküszöbölése, a termelés és vásárlóerő fokozása, a munkanélküliség csökkentése, az együttműködés előmozdítása. A munkaügyi rendelkezések konkrétabbak voltak: előírták, hogy a kódexeknek szabályozniuk kell a maximális munkaidőt, a minimális béreket és a kívánatos munkafeltételeket. A törvény híressé vált 7/a. szakasza garantálta a munkásság gazdasági szervezkedési jogát és a kollektív bértárgyalásokon való részvételét választott képviselői útján. Az elnök széles körű felhatalmazást kapott a szükséges szervek létrehozására, a kollektív bérszerződések érvényének kimondására, szabályok és rendelkezések kiadására, vállalatokkal megállapodások kötésére, a kódexek végrehajtását gátló árubehozatal korlátozására stb. A két évi időtartamra előirányzott törvény intézkedett egy 3,3 milliárd dolláros közmunkaprogramról és a finanszírozását szolgáló adókról.18 Amikor a NIRA az egyes iparágak hatáskörébe utalta az ipari kódexek kidolgozását, ezzel lényegileg elismerte az „ipari önkormányzat" elvét: az iparban érvényesítendő üzletviteli, munkaügyi, verseny- stb. szabályok megállapítása maguknak az iparágaknak feladatává vált. A feladat megvalósítói — a törvényben említett szakmai, illetőleg ipari csoportok - az úgynevezett szakmai társulások lettek. Ezek a szervezetek a 19. század vége felé keletkeztek. Tevékenységük, amely kezdetben az érdekeket egyeztető titkos megállapodások kötésére korlátozódott, a 20. század harmadik évtizedében már az amerikai gazdaság jelentős tényezőjévé vált és kormányzati bátorításban részesült. A köztársaság párti kormányzat, különösen a Hoover-adminisztráció a társulásban a „szélsőséges egyéni akciók" háttérbe szorítására irányuló törekvést üdvözölte. Ezzel voltaképpen az amerikai monopoltőkés fejlődés alapvető vonására tapintott rá. Arra, hogy a szakmai társulásokban tömörült monopóliumok a tisztességtelen verseny elleni harc jelszavával maguk alá gyűrik a kis- és középegzisztenciákat, kiküszöbölvén a gyengébb riválisok által támasztott öldöklő versenyt. Az egyes iparágak által létrehozott szakmai társulásokat „önkéntes, nem hasznot hajtó" szervezetekként tartották számon, amelyek tevékenységének célja az őket fenntartó tagvállalatok szolgálata. Ε szolgálat fő területei a következők voltak: gyártási eljárások és termékek szabványosítása, ipari kutatás, vitás kérdések rendezése, hitelpolitikai információcsere, propaganda, üzletviteli normák kialakítása, statisztikai adatszolgáltatás, közös képviselet kormányszerveknél, együttműködés munka-17 A Képviseló'ház nem gördített érdemleges akadályt a törvényjavaslat elé, s túlnyomó szótöbbséggel megszavazta azt. A viták a Szenátusban éleződtek ki. I8 A törvény fontosabb rendelkezéseit idéziHawley: i. m. 31-33.
