Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - Rolph; C. H.: The Life; Letters and Diaries of Kingsley Martin. (Ism.: H. Haraszti Éva) 791

791 TÖRTÉNETI IRODALOM házhelyet osztott, mennyi földet engedett át a Vitézi Széknek, a Külföldi Magyarokat Hazatelepítő Kormánybiztosságnak, mennyit az Erdőigazgatásnak, stb. A magyar külügyminisztérium felkérésére, és kérdőpontjai alapján a földművelésügyi minisztérium részéről 1946. január 30-án készített összeállítás „a tárca ügykörében a Magyarországhoz 1938 óta visszacsatolt területeken kifejtett kormányzati tevékenységről" a délvidéki, jugoszláv területek relációjában olyan adatokat tartalmaz mindezekre vonatkozóan, amelyek többnyire lényegesen eltérnek a szerző becsléseitől. A kérdés feltétlenül további beható vizsgálatot, sokoldalú összevetést és kritikus elemzést igényel; csak ennek elvégzésével vonható meg az 1941-1944 közti itteni magyar földbirtokpolitika részletes mérlege. A szerző maga is azt írja könyve előszavában, hogy korántsem teljes, s némiekben inkább hipotetikus munkáját mindenekelőtt kérdésfelvetésnek tekinti, s hozzájárulásnak a kérdés megvilágításához. Ez a tiszteletet érdemlő szerénység azonban nem halványíthatja el e valóban úttörő vállalkozás jelentőségét. Tilkovszky Lóránt CH.ROLPH: KINGS LEY. THE LIFE, LETTERS AND DIARIES OF KINGSLEY MARTIN (London, Gollancz 1973. 4131.) KINGSLEY. MARTIN KINGSLEY ÉLETE, LEVELEI ÉS NAPLÓI A könyv egyik nagy-britanniai méltatója szerint e könyv nem jó írás: széteső, tétovázó, időnként idegesítő, mint tárgya volt. Kisebb-nagyobb ténybeli hibák is találhatók benne, ez viszont nem volt jellemző Basil Kingsley Martin írásaira. Kingsley Martin 1930-tól 1960-ig szerkesztette a New Statesman nevű londoni hetilapot, s neve e tevékenysége révén vált világszerte ismertté. Ö alakította át ezt a nem túlságosan érdekes fábiánus újságot az angol nyelvű országok legjobban írt ellenzéki lapjává. A harmincas években az antifasizmus, a második világháború után főleg a gyarmatok felszabadításának a célja késztette a szerkesztőt a legjobb írói gárda mozgósítására. Ezért azután még azok is elolvasták a közölt cikkeket, akik a lap céljaival nem mindig értettek egyet. Ez főleg a szerkesztő, Kingsley Martin „Critic"-el jelzett írásaira állt, amelyek a hazai és a félgyarmati-gyarmati világ bizonyos köreiben, több világrész országaiban nemcsak információkkal szolgáltak, hanem véleményformáló erővel hatottak. Kingsley Martin olyan szocialistának vallotta magát, aki a gazdagság, a nemzeti jövedelem igazságos felosztására, a világban történő igazságtalanságok - lehetőségek szerint békés úton történő - megváltoztatására törekszik. Az ezekkel szemben ható erők és módszerek ellen mindenekelőtt a Brit Birodalom határain belül tudta felvenni a harcot, de mindenkor fellépett a más világrészeken vagy országokban tapasztalható elnyomás, törvénytelenség és elfogultság ellen. Visszavonulása idején számosan tollat ragadtak Angliaszerte, hogy megfogalmazzák mit jelentett számukra, családi életük alakításában, baráti köreikben a New Statesman. Egy idős asszony a többi között ezt írta: „Köszönöm azt a sok örömöt és felvilágosítást, amelyet ön nyújtott nekem a hosszú évek során - hiszen oly régóta vagyok az ön olvasója, mint ön a lap szerkesztője. Hosszú ideje ön a mi családi mentorunk: eszméit és meggyőződését, - amely mindig bátor, igényes és igazságos volt — nagyra értékeltük." Vagy idézzünk egy skót tanító 1960-ban írt soraiból: „Úgy tekintettem a New Statesman-re, mint olyan fórumra, ahol megtalálhatom - csaknem csalhatatlanul - mindazt, amit egy civilizált vüágban valakinek el kell mondania. Ez nemcsak a szocializmusra vonatkozik. Ez a lap mindig kiállt a józan ész, valamint a józan és közös emberiesség mellett. Meg kell köszönnöm mindazt, amit a mi nemzedékünkért tett, azokért, akik a harmincas években nőttek fel és akik - bármilyen legyen a jelenben politikai beállítottságuk - értelmi és politikai öntudatosulásukat a New Statesman-nek s főleg a magával ragadó személyiségnek a „Critic"-nek köszönhetik. A magával ragadó személyiség, Kingsley Martin azonban sem szent, sem apostol nem volt s nem bizonyosult mindig tévedhetetlennek és következetesnek. Egyéniségében uralkodtak a rokonszenves vonások, az igazságra, a tudásra, a tisztaságra törekedett. Mint szerkesztő és újságíró mindig hitt abban, amit csinált. Kitűnően szerkesztett, írt; vigyázott a lap és sajátmaga anyagi feddhetetlenségére (ugyan-