Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 7 ι vezetésben éppen „olyan opportunista és ingatag természetűekre van szükség, mint Bleyer". Loesch magáévá tette Bleyer azon nézetét, hogy a kereken 300 000 német lakosú burgenlandi zárt településterület őszre várható átadása után Magyarországon maradó, számbelileg nem csekély — mintegy 500 000 főnyi -, de települési viszonyai folytán az asszimilációnak eddig is leginkább kitett németség „csüggesztő helyzete" egészen kritikussá válhat: nincs nemzetileg öntudatos értelmisége, amely vezesse, nincs szellemi központja, nincs átfogó kulturális, se gazdasági szervezete, nincsenek iskolái; a Pester Zeitung előre látható megszűntével nem lesz többé olyan sajtó Magyarországon, amely nemcsak nyelvében, de szellemében is német; a nyugat-magyarországi német képviselők kiválásával alig marad majd öntudatos német a magyar nemzetgyűlésben. Bethlen , miniszterelnök azt hangoztatja ugyan, hogy nemzetiségpolitikája nem lesz szűkkeblű, s a német kisebbség olyan jogokat fog kapni, mint amelyekkel eddig az erdélyi szászok rendelkeztek, de ez az ígéret teljesen nyilvánvalóan arra az esetre vonatkozik, ha Magyarországnak sikerül megtartania a burgenlandi németséget: egyébként, a trianoni békeszerződés által megszabott országterület németségére vonatkozóan arra tett célzást, hogy ott Bleyer mozgalma mesterségesen kelt nemzetiségi igényeket és nem kívánatos nemzetiségi problémákat. Helyzetfelmérése során Loesch arra a következtetésre jutott, hogy „ennek ellenére nem kell feladni a még mindig félmilliónyi magyarországi németséget". Véleménye szerint „céltudatos munkával mintegy tíz éven belül mindazt el lehet érni, ami bízvást jogosan kívánható: a németek kulturális és gazdasági szervezését, helyi önkormányzatot, német iskolákat, német sajtót, német bankokat, 6—10 német képviselőt a parlamentben". A legsürgősebb feladat egy olyan német lap megalapítása, amely hangot adna a német követeléseknek. Ellenkező esetben magyar részről arra hivatkozhatnak, hogy a magyarországi németség nem támaszt semmiféle igényt, helyzetével teljes mértékben elégedett. Azokkal szemben, akik e lapot értelmiségi jellegűnek szánták, a Magyarország iránt érdeklődő németországi, ausztriai stb. német olvasók számára hasznos kereskedelmi és ipari információkkal, Loesch Bleyer tervét pártfogolta, aki a hazai néfnet gazdatársadalomra támaszkodó parasztújságot akar, amellyel „belső magyar pártpolitikát csinál". Hetilapként indulna, de hamarosan napilappá kellene kiépíteni. Véleménye szerint „Bleyer jó cikkíró, és mindenekelőtt kiváló toborzóerő. Mintegy 100 000 német család él az országban; ezek közül minden negyedik vagy ötödik számításba jöhet mint előfizető. Ha a lapnak tűrhető színvonala lesz, számos magyar is olvasná politikai és más okokból. Végül a Magyarországtól elcsatolt területekre is be lehetne vinni, amennyiben az ottani postai rendelkezések azt megengedik." Loesch nézete szerint a lap, amelynek egy Németországból való főszerkesztőre lenne szüksége, viszonylag rövid időn belül rentábilis lehet. Különösen ha sikerülne egy nyomdát szerezni, úgy a nyomdai megbízások révén ,kifizetődne a magasabb tőkebefektetés, és később szép nyereségre is lehet számítani". Az újságot nem lehet németországi tőke nélkül megalapítani, hangsúlyozta Loesch, további tőkebefektetéseket is ajánlva a magyarországi németek sorsa iránt nem közömbös „német nemzeti uraknak". így „kínálkozik, mint azt Budapesten az ottaniak (t.i. Bleyerék) maguk javasolták, egy részvénytársaság alapítása, amely a kulturális vállalkozások egész sorát üzleti szempontok alapján szorgalmazná, s amelynek részvényeit ismét Bleyer és emberei helyeznék el az ottani németség körében. Ε részvénytársaság