Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
78 PRITZ PÂL A területi kérdésen túl a katonai egyenjogúságot, valamint a magyar kisebbség „teljes kulturális és politikai szabadságát" szabta előfeltételül. Ha ezek teljesülnek, „akkor lehet majd szó arról, hogy egy olyan gazdasági elmélyülés felett gondolkozzunk, amelynek nagyobb koncepciója van. . . A magam részéről - fűzte hozzá — kezdeményező ezekben a kérdésekben nem lehetek, ez Titulescu úrnak a dolga." Tilea a hallottakat tárgyalási alapul elfogadhatónak minősítette és jelezte Titulescu szándékát, hogy - titokban - szeretne Gömbössel találkozni. A találkozó gondolata ugyan májusban ismét felmerült, de érdemleges továbblépésre — ismereteink szerint — nem került sor. A tavasz folyamán a román külügyminiszter ugyan többször nyilatkozik a szorosabb gazdasági együttműködés mellett, de a magyar politikai feltételekre csupán néhány újszerűen hangzó formulával válaszolt. így a határok „devalorizálásáról", illetve „spiritualizálásáról" beszélt.4 9 Kánya Kálmán külügyminiszterségének első hónapjai magukon viselték azoknak a változásoknak a jegyeit, amelyek az európai politikában ekkortájt lezajlottak. Budapest változatlanul a „szabad kéz" politikájának szükségességét hangoztatta, és gyakorlati politikai vonalvezetése nagyjában-egészében ennek az elvnek meg is felelt, ám az egyes , hatalmakhoz való viszonyában nem csekély változásokra, hullámzásokra került sor. A versailles-i Európa felett gyülekező felhők ellenére sem tehette meg ekkor még a magyar külpolitika, hogy ne fordítson Párizsra megkülönböztetett figyelmet. így kellett lennie annak már csak azért is, mert a francia diplomácia több gesztusa az őszi hónapokban arra engedett következtetni, hogy Párizs az egyre türelmetlenebb német külpolitikával szemben az olaszoknál keres támaszt. Egy francia—olasz megegyezés lehetősége pedig - attól tartván, hogy fejében Mussolini lemond a magyar aspirációk támogatásáról — a magyar politikusok számára nem sok jóval kecsegtetett. Ezért éberen fürkészték a két latin főváros közötti viszonyt, de — egyelőre — nem találtak okot az aggodalomra. Apponyi Mussolinivei történt — említett — találkozóján azt tapasztalta, hogy a Duce „nagyon bizalomteljesen" vázolta előtte francia politikáját. Eszerint a fasiszta vezér ugyan „korántsem utasítja vissza" a francia közeledési hajlamot, de „a politikai intimitásba csak úgy hajlandó belemenni, ha tényeket lát". Vagyis csak akkor kész a megegyezésre, ha a franciák — beleértve a revízió kérdését — konkrét engedményt tesznek. Budapesten megnyugvólag vették tudomásul azt is, hogy a párizsi olasz nagykövet magyar kollegájának megígérte, a francia gesztusokat nem fogja viszonozni, hanem „néma lesz, mint a ponty". Sőt - egyelőre — a francia közeledés a magyar külpolitika számára is némi előnnyel járt. Nem alaptalanul ennek tudták be, hogy Gömbös római útját a francia sajtó „alig tette kellemetlen kritika tárgyává". Mindezen okok alapján a magyar külpolitika intézői többrendbeli kísérletet tettek arra, hogy az új kormányt és annak politikáját a francia politikai körök számára elfogadhatóvá tegyék. Gömbös és de Vienne XII. 3-i első találkozója is jórészt ennek jegyében zajlott le. Az év vége felé francia újságíróküldöttség járt Magyarországon, beszámolóik nem voltak kedvezőtlenek Budapest számára. Hol anyagi áldozattal, hol anélkül Gömbösnyilatkozatok jelentek meg a francia sajtóban. „Magyarország köszönettel adózik -49 K 64. 1933-27-111. Gömbös II. 13-i feljegyzése a Tileaval folytatott tárgyalásáról,Ormos 196-197, 202. A Skoda ágyuk visszhangjára: Herczeg 19-23. Megjegyzendő', hogy - tudomásunk szerint - ilyen ágyuk gyártására a Skoda-művek akkor még nem lehetett képes.
