Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
GÖMBÖS EI^SŐ KORMÁNYÁNAK KÜLPOLITIKÁJA 79 jelentette ki a magyar kormányfő - Franciaországnak azért a támogatásért, amelyet a gazdasági válság leküzdésére folytatott harcában Franciaország részéről nyert... A magyar nép szívében a franciákkal szemben érzett rokonszenv ma sem aludt ki, hanem változatlanul továbbél. Ez a rokonszenv biztosítéka annak, hogy országaink között (a) politikai jóviszonyt továbbfejlesszük, gazdasági kapcsolatainkat pedig megszilárdítsuk." A revíziós beállítottságú magyar közvéleményben felfokozott várakozás élt Párizzsal szemben. De Vienne az óesztendő végén úgy látta, Budapesten általános az a vélemény, hogy Franciaország részéről csak egy szónak kell elhangzania és Trianon megszűnik.50 A bemutatott év eleji események alaposan visszájára fordították a már-már megenyhülő francia magatartást. Az új helyzet sajátossága volt, hogy a magabiztosan öntudatos új magyar külügyminiszter egyáltalán nem sietett Párizs kiengesztelésére. Apró momentum, mégis sokat mutat, hogy de Vienne nem tudta észre nem venni: a kormányzó által adott diplomáciai fogadáson Kánya először - és tüntetően hosszan — a német követtel elegyedett szóba és csak utána lépett hozzá. Nagyobb jelentőségű — és francia ellenérzéseket szintén kiváltó - volt Kányának a Felsőház külügyi bizottságában március 30-án tartott expozéja. De Vienne Kánya előtt már másnap „kifejezést adott azon nézetének, hogy a beszéd tendenciózus, nagyon egyoldalú és túlságos merevséggel szögezi le azokat az ellentéteket, amelyek Franciaország és szövetségesei és a többi államok között fennállnak". Konkrétan a követ kifogásolta annak a hangsúlyozását, hogy „Európában csak egy szövetségi hatalomcsoport létezik, éspedig azon államok blokkja, amelyeket katonai és politikai szerződések fűznek Franciaországhoz", szóvá tette Mussolini négyhatalmi direktóriumra vonatkozó tervének békepaktumként történt aposztrofálását és végül azt, hogy Kánya említést tett egy preventív háború lehetőségéről, „amelyet a katonailag kész államok intézhetnének a leszerelt népek ellen". A követnek adott válaszában Kánya beszédét defenzívnek minősítette és kijelentette: „ha rólunk azt állítják, hogy Németországgal és Olaszországgal revíziós célból szövetségi viszonyba léptünk, akkor teljes jogom van ezen állítás valótlanságát bizonyítani s leszögezni, hogy egy ilyen szövetség nem áll fenn, dacára annak, hogy a másik oldalon Magyarországellenes éllel katonai konvenciókon alapuló szövetség létezik." A preventív háború lehetőségét illetően utalt a francia lapokban megjelent cikkekre, illetve arra, hogy egy ilyen háborút - úgymond - „még Leon Blum is szükségesnek minősített ".s 1 A négyhatalmi paktum terve — amely olasz és angol elképzelés szerint békés úton lényegében bizonyos revízióra nyitott volna lehetőséget —, magyar politikai körökben nagy és reményteljes várakozással fogadtatott. Az optimista hangulatot még inkább fokozta MacDonald angol miniszterelnöknek a legyőzött államok számára igen kedvező leszerelési 50 K 63. 1932-23/7-2675/1681 Hory 1932. XI. 15-i jelentése, amelynek mellékleteként felterjeszti Apponyi feljegyzését Mussolinivei folytatott megbeszéléséről, uo. 2530/2671/ Villani 1932. XI. 15-i jelentése; Gömbös és a francia követ beszélgetésére: DDF I. 2. kötet 65. sz., valamint Κ 64. 1933-23-664., Κ 63.1933-11/7-488. Villani II. 17-i jelentése, Κ 429. 16. csomó. 2. dosszié. Kozma 1932. XII. 12-i levele Gömbösnek, uo. 16. csomó. 4. dosszié. Kozma levele Antal Istvánnak 1933 I. 4-én, uo. Kozma levele I. 7-én Gesztesy Gyulának, az MTI párizsi levelezőjének; Κ 428. 840. csomó. Gömbös nyilatkozata a Petit Journal I. 3-i számában; DDF I 2. kötet 153. sz. de Vienne 1932. XII. 30-i jelentése. 5'DDF I 2. kötet 347. sz. de Vienne II. 26-i jelentése, Κ 63. 1933-11/7-1010. napijelentés Kánya és de Vienne III. 31-i találkozójáról.
