Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
GÖMBÖS EI^SŐ KORMÁNYÁNAK KÜLPOLITIKÁJA 77 A román diplomácia azonban — kiváltképp ebben a rosszul megválasztott időpontban - nem mehetett, főleg látványosan, ily messzire. Ezért két irányban is ellensúlyozó lépéseket tettek. Egyrészt néhány nappal később Vajda miniszterelnök Kovács Gyulának, a Pester Lloyd romániai tudósítójának adott nyilatkozatot, amely a Titulescunyilatkozat ellensúlyozására volt alkalmas, és a megfigyelők számára valószínűvé tette, hogy a két román politikus közötti összjátékról van szó. Másrészt maga Titulescu — természetesen nem a saját nevében - két olyan kommünikét juttatott el a kisantant égisze alatt működő Sud-Est sajtóügynökségen keresztül Párizsba, amelyek megtorpedózták a néhány napja általa felvetett magyar-román közeledés gondolatát. Eszerint „annak az érdeklődésnek, amelyet Bethlen István gróf, Gömbös Gyula tábornok és a budapesti félhivatalos lapok tanúsítanak a Titulescu-nyilatkozat alapján Tardieu közép-európai terve iránt, a román közvéleményben nem volt visszhangja. A román közvélemény nem engedi magát félrevezettetni, hanem arra törekszik, hogy világosságot derítsenek a hirtenbergi fegyverszállítás ügyére. A Románia felé irányuló budapesti kacsingatásokat Bukarestben a legnagyobb tartózkodással fogadják."48 A korrekciók révén az egyensúly helyrebillent, megtételük viszont nem szüntette meg azokat az okokat, amelyek a román külügyminiszter interjúját inspirálták. Február 13-án - amint azt Bukarestből még január végén megüzenték - Gömbösnél megjelent Viorel Tilea miniszterelnökségi államtitkár. Az Ivor Dénesnek adott nyilatkozat szellemében fejtegette a gazdasági kooperáció megvalósításának fontosságát. Eszmefuttatásának egyben erősen nagyhatalom-ellenes élt kölcsönzött — „ezek a kis államokat mindig csak eszközként használják fel, érdekeiket és így gazdasági érdekeiket (ti. a kisállamokét - P.P.) is csak tessék-lássék képviselik" -, valamint élesen hangoztatta a Beneásel szembeni elkülönültségüket: „Titulescu annak tudatában folytatja ezt a politikáját, hogy BeneS úrnak valószínűleg nem fog tetszeni a kooperáció különösen Ausztriával és Magyarországgal, de ezzel nem törődik." A magyar kormányfő — aki már a Titulescu-interjút egy Párizs tudtával végrehajtott olyan taktikai manőver első lépésének látta, amelynek az a célja, hogy egy „német-olasz közeledés esetén előálló hatalmi csoportosulást" ellensúlyozó kelet-európai megoldás találtassék, és ennek keretében Magyarország és Ausztria egy olyan koncepció részévé váljék, amely „természetes szövetségesünk, Berlin és Róma ellen irányul" — nem sok bizalommal hallgathatta a román politikus előadását. A találkozóra a 'sacro egoismo' jegyében adott lehetőséget: „ha tudunk valamilyen előnyt szerezni Titulescuék szorult helyzetéből, az nem lehet ártalmára Magyarországnak". Az a tény, hogy a január végi visszavonulás ellenére Tilea mégis megjelent Budapesten, Gömböst megerősítette felfogásában: a románok „tudják... ahhoz, hogy Magyarországgal gazdaságilag kooperáljanak, valamilyen politikai koncessziót kell adniok". Válaszában ebből indult ki. Utalt arra, hogy a szomszédokkal barátságos viszonyban akar élni, de nem rejtette véka alá felfogását, mely szerint a problémákat nem tudja kizárólag gazdasági szemszögből nézni; nem kívánhatják tőle, hogy „láncra verten" tárgyaljon. Politikai feltételei közül első helyen a revíziót említette ,.különösen Csehországgal szemben, amely most Skodánál gyártat olyan ágyúkat, amelyekkel a határtól Budapestet tudja tűz alá venni."(Kiemelés — P.P.) 4 8 Κ 74. 1933-1-Bukarest Magyary számjeltáviratai I. 30-án, II. 2-án és 3-án. Κ 428. 840. csomó. I. 31-i bukaresti MTI jelentés. A német diplomatáknak az volt a véleményük, hogy nem komoly gazdasági tervről, hanem Titulescu tisztán taktikai sakkhúzásáról van szó. ADAP C/l. kötet 5., 118. sz.
