Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
76 PRITZ PÂL Seefehlner-ügy (Egon Seefehlner, az osztrák vasutak vezérigazgatója balul sikerült kísérletet tett a vasutas szakszervezet vezetőjének korrumpálására, hogy az „anyag" minél előbb Magyarországra kerüljön), kipattanásától erősen megijedt és az olaszokat arra akarta rávenni, hogy „legalábbis (a) Hirtenbergben lévő fegyverek minél előbb Olaszországba szállíttassanak vissza". Rómában azonban tudták, hogy nincs ok az aggodalomra. Kihasználván a jegyzék közzététele nyomán létrejött engedékenyebb hangulatot, maguk is engedékenységet mutattak, mert ily módon látták az eredeti tervet leginkább keresztülvihetőnek. Ezért Londonban úgy nyilatkoztak, hogy készek a fegyverek visszaszállítására. Simon brit külügyminiszter kapott az alkalmon és az olasz deklarációval az ügyet befejezettnek nyilvánította: jelezte, hogy az osztrák válaszjegyzéktől is eltekintenek. Hozzátehetjük, a lezárás puszta formalitásával mindkét fél tökéletesen tisztában volt. Mussolininek esze ágába se jutott a fegyvereket visszahozni, és az angolok is tudták, hogy erre nem számíthatnak. A római brit nagykövet, akinek szintén tudomása volt arról, hogy a fegyverek egy része már túljutott a magyar határon, például magyar kollégájának mosolyogva csak ennyit mondott: „Igazán lehetett volna ezzel még egy ideig várni".4 6 Miközben BeneS azon fáradozott, hogy a fegyverszállítás leleplezéséből mennél nagyobb politikai tőkét kovácsoljon, Titulescunak, illetve a román külpolitikának az irányvonala korántsem volt ilyen egyértelmű. A botrány már javában tartott, amikor a román külügyminiszter egyszer csak Budapest felé különösen barátságos gesztust tett. Ivor Dénesnek adott interjújában átfogó igényű gazdasági tervet vázolt fel, ezzel összefüggésben a magyar-román barátság szükségességéről beszélt, amelynek megteremtésében hajlandónak mutatkozott kezdeményező szerepet vinni. Ha más jelek nem is lettek volna, a kolozsvári zavargások közeli emléke önmagában is elégséges.ok volt a bizalmatlanságra. A váratlanul adódott lehetőséget Budapesten - nyilván elsősorban azért, hogy a Hirtenberg felé irányuló figyelmet csökkentsék - mégis megpróbálták hasznosítani. Gömbös is, Bethlen is megszólalt, készeknek mutatkoztak a román közeledés folytatására.4 7 "Ormos 183-184, DDF I 2. kötet 245. sz. Paul-Boncour francia külügyminiszter körtávirata 1933. I. 27-én a követségeknek; Antal 222, DDF I 2. kötet 248. sz. de Vienne I. 28-i jelentése. Ugyanerről: Κ 64. 1933-41-72. Khuen-Héderváry I. 27-i napijelentése a francia, illetve az angol követ érdeklődő látogatásáról; Κ 63. 1933-20/7-484. Nelky Jenő bécsi követ II. 21-i jelentése, Κ 64. 1933—41—45. Khuen-Héderváry számjeltávirata Horynak I. 23-án. A II. 11-i jegyzékre: Nándori 649; ADAP Cl/l. kötet 81. sz. Köpke III. 13-i körtávirata a követségeknek, amelyben összefoglalót nyújt az egész hirtenbergi botrány lezajlásáról. A budapesti demars tervére: DDF I 2. kötet 325. sz. Paul-Boncour II. 20-án a londoni nagykövetnek; Antal 222-225, Κ 64. 1933-41-131. Khuen-Héderváry II. 3-i számjeltávirata Pelényinek Genfbe, Κ 64. 1933-41-128. Kánya számjeltávirata II. 24-én Horynak. A londoni olasz lépésre: ADAPC 1/1. kötet 81. sz., Κ 64. 1933-41-124. napijelentés Kánya és Colonna budapesti olasz követ II. 22-i megbeszéléséről, Κ 64. 1933-41-131. Hory II. 24-i számjeltávirata. 4 7 Az Est, 1933.1. 26. Ivor Dénes interjúja Titulescuval. A román külügyminiszter indítóokaira: Ormos 195-196; Magyar Szemle, 1933. II. Ottlik György külpolitikai szemléje: „Hirtelen szirénhangokat küld felénk ugyanaz a karmester, aki még röviddel ezelőtt a fenyegető és fenyítő zenekart vezényelte" (183.). Κ 428. 840. csomó I. 27-i MTI közlemény a külügyi bizottság üléséről. Az ülésen napirend előtt - feltehetőleg megosztott szereposztásban - Bethlen a kormány állásfoglalását kéri a román nyilatkozatról, Gömbös pedig pozitív értelemben válaszol.
