Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
GÖMBÖS EI^SŐ KORMÁNYÁNAK KÜLPOLITIKÁJA 75 — elállítsa. Ehhez hatékonyabb erőre volt szükség, amely azután Párizsban meg is mutatkozott.4 5 A francia diplomáciának az ügy inkább nem kívánt gondot okozott. Ekkortájt ismét az olaszokkal való megegyezés útjait próbálták megtalálni — Jouvenel missziója most veszi kezdetét, s az az első napokban Rómában „igen kedvező fogadtatásban részesült". Ugyanakkor persze Párizsban, de Londonban sem óhajtottak a békeszerződés nyilvánvaló megsértése felett elsiklani. Kompromisszumos megoldást választottak: Bécsben, Budapesten és Rómában diplomáciai úton kérnek felvilágosítást. Az olaszokkal szembeni francia tapintatra jellemző, hogy míg a két Duna-menti fővárosban együttes intervenciót irányoztak elő, addig Rómában az angol nagykövetnek egyedül kellett érdeklődnie. A magyar kormány „begombolkozott és hallgatott, mintha semmi köze nem lenne a dologhoz". Január 28-án az érdeklődő francia, illetve angol diplomata megtudhatta, hogy „Magyarországra nem érkezett fegyver", valamint azt, hogy a kormánynak „az Olaszországból Ausztriába irányuló fegyverszállítmányokról sem közvetlen tudomása sem közvetlen értesülése nem volt". Várható módon az intervenció a másik két helyen sem ért el sokkal több eredményt. Dollfuss helyzete mégis tetemesen nehezebb volt. A rakományok osztrák területen lévőségét ugyanis legfeljebb különféleképpen magyarázni, de letagadni már nem lehetett. És a magyarázkodásokba egyre több szembeszökő hiba csúszott, következőleg Dollfuss mind bizonytalanabbá vált. Úgy érezte, hogy szorult helyzetében a két értelmi szerzőtől nem kap hatékony segítséget. Terheiből Mussolinire nem mert hárítani semmit, de úgy vélte, hogy Gömbössel azt valamennyire megoszthatja: a bécsi francia és csehszlovák követnek is kijelentette, hogy „az anyag Magyarországnak volt szánva és. . . 10 vagon át is ment". Ezzel azonban nem sok sikert ért el, mert a felhorkant Gömbös a Dúcénál kétszínűséggel vádolta meg és kérte, hogy „igen erélyesen" lépjen fel ellene. Kifejezetten kritikussá vált a helyzete, amikor a Franciaországot elöntő háborús hangulatnak bizonyos fokig hatása alá kerülő, a német—olasz—magyar szövetségről szóló értesüléseknek hitelt adó francia kormány az angolokkal együttesen február 11 -én szokatlanul durva hangú, megalázó, ultimátum jellegű jegyzéket juttatott el az osztrák kormányhoz. A jegyzék készítői feltehetőleg arra számítottak, hogy az osztrák kormány a kapott dokumentumot intern fogja kezelni. Ha Dollfusson múlott volna, nem is lett volna másképp. Mussolini — akinek Bécs a szöveget megküldte — viszont felismerte a jegyzékben rejlő lehetőségeket és azt (az osztrák fél állásfoglalását be sem várva) a Giornale dItalia február 18-i számában közzétette. A lépéshez fűzött reményei beigazolódtak. A nemzetközi közvéleményben — beleértve ebbe Angliát is — a jegyzék általános visszatetszést keltett, a bécsi angol és francia diplomaták pedig azt konstatálták, hogy az osztrák kabinet helyzetét - érdekeikkel egyáltalán nem egyezően — igencsak megrendítették. Ebben a szituációban - Dollfuss helyzetét enyhítendő - fontolgatni kezdték egy hasonlóan erélyes budapesti demars esélyeit. Nem látván azonban elegendő alapot, most már túlzottan óvatossá váltak és nem tettek semmit. Pedig az eddig higgadtan viselkedő, a sajtó ellentámadásainak irányításába tevőlegesen bekapcsolódó Gömbös a 4'Nándori 640-654, Kerekes 73. 126-129; a kisantant paktumra: Κ 63. 1932-7/7. szn. Masirevich 1932. XII. 21-i jelentése. Κ 63. 1933-7/7. szn. Ghyczy prágai ideiglenes ügyvivő 1933. II. 18-i jelentése, Ormos 194-195, Kovács 197-199; Κ 63. 1933-7/7. szn. Ghyczy 1933.1. 19-i jelentése Marek prágai osztrák követ és Krofta beszélgetéséről.
