Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
6 TILKOVSZKY LORÄNT Fürstenberg 1921. április 29-i jelentése Bleyer kifakadásairól számol be, amelyek szerint a németországi és az ausztriai németség cserbenhagyta őt. A követ úgy látja, hogy Bleyer — nagyfokú lelkiismeretlenségre utaló taktikai eszközökkel - az össznémetség rovására igyekszik immár erősíteni pozícióját az április 14. óta Bethlen István gróf vezetése alatt álló magyar kormánynál, amelyben a nemzetiségügyi minisztériumot Bánffy Miklós gróf, az új külügyminiszter vezeti. A követ véleménye mindezek alapján megváltozott: célszerű lenne figyelmeztetni Bleyer rendkívül káros magatartására a „német nemzeti urakat" Münchenben, Berlinben, hogy semmi támogatásban ne részesítsék őt. Annak érdekében, hogy a nyakasságáról ismert Bleyert újabb meggondolatlan kijelentésektől visszatartsa, közvetítő személyek révén igyekszik őt a követség mérsékletre bírni. Ε jelentésének másolatát Fürstenberg a bécsi német követségnek is közvetlenül megküldte.4 A „német nemzeti urak" elvben egyáltalán nem zárkóztak el a magyarországi német mozgalom pénzelésétől, de részletesen tájékozódni kívántak előbb annak helyzetéről, s nem utolsósorban a támogatásért hozzájuk forduló Bleyer ellentmondásos személyéről. A Németország határain kívüli németség védelmére létrehozott szövetség, a Deutscher Schutzbund elnöke, Karl von Loesch végezte el ezt a tájékozódást, aki 1921. június 29-én kelt — a Külügyi Hivatalnak is megküldött - jelentésében számolt be ezirányú kéthetes magyarországi vizsgálódása eredméayeiről. Ebben úgy nyilatkozott, hogy a magyar kormányoknak a nyugat-magyarországi ügyben kifogásolható módon kezére játszó Bleyei „kétség kivül kétszínű jellem, kevéssé szimpatikus személyi tulajdonságokkal", de hangsúlyozta, hogy „az elmúlt év folyamán lassan, de egyre erősebben visszafejlődött né metté: ma az a becsvágya, hogy a magyarországi németség vezére legyen". Nem lehet két ségbe vonni legfőbb törekvésének vallott igyekezete őszinteségét, hogy t.i. fenntartsa a ma gyarországi németséget. „Hogy ő ezzel egyidejűleg személyes becsvágyát is ki akarja elégi teni, s hogy talán anyagi reményeket is fűz ehhez, nem kell neki felróni." A magyarország svábokat, akiktől a szász mentalitás nagymértékben idegen, Loesch szerint csak a színtér sváb Bleyer vezetheti; a Budapesten felállított, Peter Jekel és Ludwig Teutsch vezetés« alatt álló erdélyi szász iroda (Sächsisch-siebenbürgische Kanzlei) csak addig élvezi « magyar kormány támogatását, amíg az reményt táplál Nyugat-Magyarország megtartására Gündisch radikálisabb irányvonalát a trianoni országterület német lakossága vonatkozá sában már semmiképpen sem fogja eltűrni a magyar kormány. A német nemzetiség mozgalom Loesch szerint is a magyar kormánnyal jó egyetértésben remélhet csak meg felelő kibontakozást. Bleyer politikai habitusában kifogásolt azonban két olyan vonást amely hátrányos lehet a magyarországi német mozgalomra: az egyik „túlságos anti szemitizmusa, amely a zsidókat a németség legerősebb ellenfeleivé teszi, ami talán nen volna feltétlenül szükséges", a másik legitimizmusa (kariizmusa), amely nemcsak ι birodalmi „német nemzeti körökben" ellenszenves, hanem a Habsburg-restaurációtól féli utódállamok németségének is problémát okoz; Magyarországon pedig szintén nen kívánatos visszahatása lehet a csak nemrég - március végén, április elején - lezajlott eis« királypuccs nyomán. A legitimista Keresztény Nemzeti Egység Pártjának amúgyi gyengébb pozíciói rovására most jelentősen megerősödött a Kisgazdapárt, s Loescl helyeselte, hogy Bleyer az átlépés gondolatával foglalkozik: a pártállás-változtatás teljese közönséges jelenség Magyarországon, a német nemzetiségi mozgalom érdekében pedig "PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 1. Fürstenberg jelentése. Bp. 1921. ápr. 29.
