Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
az állami ipartámogatás a századforduló után 683 leteiket lehetőség szerint állomáshelyükön beszerezni, a magyar szállítók számára kötelező a hazai beszerzés, megrendelések odaítélésénél részvénytársaságokkal szemben az egyéni cégek előnyben részesülnek, a hadügyminisztérium viszont csak korlátozott mértékben vesz igénybe fegyencmunkát. A hadügyminiszter kötelezettséget vállalt egyben, hogy a három alap-termékcsoportnál (posztó, pamut és len, bőr) a megrendelések 34,4 százalékát a magyar iparnak juttatja. A megállapodás rendelkezései kiterjedtek a haditengerészetre is.7 3 Már a megállapodás számos kitétele magában foglalta, hogy a magyar ipar ezt követően sem részesülhet a kvótának megfelelő megrendelésben, hiszen előírta a „lehetőségek" figyelembevételét, ami csak a versenyképes iparágak számára jelentett megnyugtató megoldást, fgy a hadügyminisztérium 1901-es több mint 320 millió értékű megrendeléseiből a magyar ipar 31,6 százalékkal részesedett, a haditengerészet közel 46 millió koronás megrendeléseiből viszont csak 13,58 százalékkal.74 Ezt a tényt állapította meg a magyar delegáció is, ennek megfelelően 1902-es határozatában „utasítja tehát a közös hadügyminisztert, hogy tegyen oly intézkedéseket, hogy a hadsereg és a haditengerészet ellátásában és felszerelésében a hazai termelés és ipar a kvóta arányában részesüljön, és hogy Magyarország azon iparágakban, amelyekben versenyképes, ne csak a kvóta arányában részesüljön megrendelésekben, hanem olyan arányban, mely kárpótolja és kiegészíti a kvótáját azon felszerelési cikkekre fordított összegek után is, melyből a megrendelés Magyarországon éppen nem, vagy nem a kvóta arányában történik."7 5 A nehézkes megfogalmazás minden túlzás nélkül történelmi jelentőségű állásfoglalást tükröz. Lemond arról az illúzióról, hogy Magyarország részesülhet minden iparcikknél a megrendelések számára meghatározott hányaddal, ehelyett olyan „szakosítást" javasolt, amelynek révén a birodalom két részének ipara szervesen kiegészítheti egymást. Az 1902-es haditengerészeti megrendeléseknél a magyar részarány már meghaladta a 17 százalékot,7 6 igaz 1903-ban visszaesett az 1901-es szintre, de ugyanakkor a magyar ipar közel 33 százalékkal részesedett a hadsereg megrendeléseiből. Nemcsak ezek az adatok mutatják a két miniszter megállapodásának eredményességét, hanem az a tény is, hogy a delegáció ülésein a hagyományos sérelmek helyett, azokhoz képest viszonylag már jelentéktelen követelések kerültek előtérbe. így Pap Géza javasolja, hogy a kincstári gyárak termelését számítsák be az osztrák kvótába, a kompenzáció pedig legyen kötelező jellegű.77 A kincstári gyárakra vonatkozó követelés annyira képtelennek tűnt, hogy a delegáció csak egy jóval mérsékeltebb — és reálisabb — változatát fogadta el. A hadügyminiszter a határozatra adott válaszában ígéretet tett, hogy a kincstári gyárakban kifejezett béreket a jövőben beszámítják az osztrák kvótába. Ugyanakkor a kompenzáció jegyében a magyar ipar kapta a tüzérségi lőszermegrendelések 50 százalékát. Az ausztriai ipari körök nem kis aggodalommal szemlélték ezeket a minőségi változásokat. Pitreich hadügyminisztert felkeresték az osztrák vas- és gépgyárosok küldöt-73 A m. kir. kormány 1900. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv (Bp. 1901) 69-71. 74 Közös ügyek bizottság irományai 1903. 24. sz. 75 Uo. 1902. IS. sz. 76 Uo. 1904. 15. sz. 7 7 Közös ügyek bizottság napló 1903. febr. 22.
