Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
682 varga lászló törvényjavaslat kiteqedt gyakorlatilag az összes nem magánjellegű intézményre, kimondja, hogy közszállítás csak magyar állampolgárnak adható, kivételhez szükséges a közszállítási hivatal engedélye, pontosan szabályozza a pályázatok és versenytárgyalások módját, illetve mellőzésének lehetőségét. A 12 paragrafusból álló törvényjavaslatot 106 pontos végrehajtási utasítás követte, ami foglalkozott a pályázati hirdetéseknél követendő eljárással, az ajánlatok kellékeivel, a beérkezett ajánlatok tárgyalásával, az odaítéléssel, a szerződések kellékeivel, a szerződések teljesítésével és ellenőrzésével, a megrendelés felosztásánál követendő elvekkel, a közszállítási hivatallal és a közszállítási kataszterrel.6 7 A GyOSz választmánya gyakorlatilag az akció egyik fontos elemeként 1904 októberében tagjai számára kötelezővé tette a hazai beszerzést.6 8 A kormány már említett emlékirata szintén foglalkozott a közszállítások kérdésével, amit az iparfejlesztés „egyik leghathatósabb eszközének" nyilvánított. A javaslatok azonban terjedelmükben és mélységükben is messze elmaradtak a GyOSz akciójától.6 9 A hazai burzsoázia vezető körei a századfordulón a közszállításokhoz hasonlóan egyre nagyobb figyelmet fordítanak a hadseregszállítás kérdésére is. Weiss Berthold hosszabb újságcikkben elemzi a magyar ipar és a közös hadsereg viszonyát, örvendetesnek tartja a kedvező változásokat, még ha nem is kielégítőek, a továbblépést ugyanakkor nemcsak a hadügyminisztériumtól várja, hanem legalább annyira a magyar iparosoktól is. A különösen sérelmezett tengerészeti megrendelések hátterében szerinte nem a haditengerészet közömbössége keresendő, hanem a lehetőségek hiánya. „Sterneek tengernagyban épp úgy, mint a tengerészet mostani vezetőjében, Spann tengernagyban megvolt a hajlam a magyar ipar támogatása és fejlesztése iránt, de mit ért, vagy mit ér e hajlam, mikor a legjobb akarat mellett sem volt meg a lehetőség, hogy ők a magyar iparnak valamit juttassanak."70 A hadügyminiszter már 1899-ben biztosította a delegációt, hogy Magyarország a felemelt kvóta arányában fog a megrendelésekből részesedni és az újabb szerződések megkötésénél igénybe veszik a magyar kereskedelemügyi miniszter közbenjárását.7 1 1900-ban újabb ígéretet tett a kvótaarány figyelembevételére és az új magyar gyárak bevonására.7 2 Végül még ugyanabban az évben megszületett a hadügyminiszter és a magyar kereskedelmi miniszter megállapodása a hadseregszállításról. Ez kimondja, hogy lehetőség szerint Magyarország minden cikknél megkapja a kvóta arányának megfelelő részt, a hadügyminiszter törekszik ezt a már fennálló szerződéseknél is megvalósítani, a legolcsóbb osztrák árat felkínálják a magyar jelentkezőknek, s csak ha ez sikertelen marad, ítélik oda az osztrák félnek. A szerződés magában foglalja a delegáció előző évi határozatát, amely szerint a hadügyminiszter köteles minden évben cikkenként kimutatást készíteni a magyar kereskedelmi miniszter számára, s annak esetleges észrevételeit figyelembe venni, az érvényes szerződések meghosszabítását szintén a kereskedelmi miniszter véleményétől teszi függővé. A hadügyminiszter megrendelést biztosít a magyar iparnak az új tábori ágyúk beszerzésénél, az egyes katonai egységek kötelesek szükség-6 7 Uo. IV. füz. (Bp. 1905.). 6 8 GyOSz Közlemények, 1904. 13. sz. 8-9. 1. 6 'Emlékirat az iparfejlesztésről, 23-27. 7"Honi Ipar, 1900. 5. sz. 71 Közös ügyek bizottság irományai 1899. 19. sz. 73 Uo. 1900. 11. sz.
