Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
az állami ipartámogatás a századforduló után 681 charlottenburgi gyárától rendelte meg, jelentős haszonra számítva az egyszerű viszonteladási üzlet révén.6 1 A Turul temesvári cipőgyár, amely „Pártoljuk a magyar ipart" jelszóval hirdette termékeit, jelentős állami támogatást kapott, amíg ki nem derült, hogy a Turul védjegy a mödlingenigyár cipőit díszíti.6 2 A Honi Ipar a közszállításoknál a szakszerűtlen átvételre panaszkodik, amely egyben teljesen decentralizált, és így eltérő követelményeket támasztanak. Sérelmezi, hogy az állam a pályázatoknál felhasználja az ajánlattevőket az árak leszorítására.63 Ugyanakkor a Bund, az osztrák nagyipar érdekképviselete, tiltakozik az osztrák kormánynál, hogy Magyarországon a közszállításoknál hátrányban részesítik az osztrák ipart, ami sérti a vám- és kereskedelmi szerződést.64 1901-ben a kormány a Kereskedelmi Minisztérium ügykörébe utalta a közszállításokkal kapcsolatos igazgatási teendőket. Ez az adminisztratív intézkedés nem jelentett tényleges változást a közszállítások terén. Ugyanakkor a GyOSz megalakulása után közvetlenül széles átfogó akciót kezdeményez a közszállítások rendezésére. Sérelmezik az indokolatlan külföldi beszerzéseket, s 1902. december végén átiratot intéznek a GyOSz összes fiókjának elnökéhez, amelyben tájékoztatást kérnek minden közszállítási sérelemről.65 A begyűjtött adatok alapján nyilvánosságra hozzák pontos adatokkal az állami intézmények külföldi beszerzéseit. Mindezek alapján követelik a közszállítások átfogó reformját, amelynek alapelve, hogy a közszállítás nem könyöradomány, hanem szerződéses viszony. A fennálló gyakorlat számos elemét a GyOSz - és általában a hazai burzsoázia - joggal kifogásolja. így a kürásoknál éppen a legfontosabb munkáknál sürgősségre hivatkozva nem tartják be a pályázásra biztosított 30 napos határidőt, a kiírások gyakran nem határozzák meg a szükséges mennyiséget, nem biztosítják a pályázatok titkosságát, így a konkurrencia gyakran tudomást szerezhet a pályázási szándékról, nem megfelelőek a minőségi követelmények, eltérnek a kereskedelmi szokásoktól, lassú az ügyintézés, nem ritka a fennálló rendelkezések ellenére a 7—8 hónapos várakozási idő, az anyagvizsgálat szakszerűtlen, az anyagátvétel rendezetlen, hiányos az ellenőrzés, ami lehetővé teszi külföldi áruk eladását, a beszerzési források konkrét előírása szűkíti a versenyt, vissza kell térni a korábbi gyakorlatra, amely szerint 10 százalékos ráfizetéssel is magyar vállalat kapta a megrendelést. A fenti alapelvnek megfelelően a GyOSz kezdettől elutasította, hogy a kormány a közszállítást gyakran szubvencióként ítéli oda, vagyis egyes vállalatok állami támogatásának eszközének tekinti. Sérelmezték egyben az állami gyárak tisztességtelen versenyét, miután a kormány a pályázatok során beérkezett legolcsóbb ajánlatokat gyakran felkínálta az állami gyáraknak.6 6 Végül a GyOSz számos szaktanácskozás eredményeképpen megfogalmazta saját törvényjavaslatát, ez nemcsak a részletes javaslatot tartalmazta, hanem a végrehajtási utasítást és a részletes indokolást is. A végleges változat 1905 júliusában jelent meg. A « l Uo. 1900. 46. sz. "Uo. 1901.21.sz. 6 3 Honi ipar, 1900. 8 sz. 64 Uo. 1900. 16. sz. *5 GyOSz Közlemények, 1902. 5. sz 27-29.1. 6 6 A közszállítások ügye I. füz.
