Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
az állami ipartámogatás a századforduló után 675 állásponttal is részletesen foglalkozik. Behatóan elemzi az előző tíz év eredményeit és az iparfejlesztési törekvéseket. „Egészében véve azonban csak annyit tesz Magyarország, amennyit nem mulaszthat el gazdasági jövője érdekében: vállalkozó kedvet és alkotó szellemet ébreszt, fejleszti népének erejét és országa természeti gazdaságát. A közgazdaságnak a mezőgazdaság mellett még egy támaszt teremt az iparban, amelyet egyetlen ország sem nélkülözhet, ha igazán emelkedni akar." A Finanz Chronikhoz hasonlóan túlzottnak és érthetetlennek minősíti Ausztria reakcióját, sőt ezen túllépve az előbb idézett véleménnyel ellentétben tagadja, hogy a magyar iparfejlesztés a gazdasági kapcsolatok lazulásához vezet. „Növekszik az újonnan keletkező ipari államokban a lakosság vásárló ereje, új importszükségletek támadnak, a gazdasági összekötetés finomabbá és komplikáltabbá válik." Példaként említi Németország és Japán külkereskedelmének alakulását Angliával illetve Európával. A cikk egyben rámutat az iparfejlesztés lehetőségeinek határaira: „Még sok mindennek hiányában van Magyarország ahhoz, hogy elsőrangú ipari állammá váljék: tőkének, műszaki műveltségnek, tanult munkásosztálynak és még sok más egyébnek. Ezeket nem lehet a semmiből előteremteni, mivel ezek nemzedékek munkájának az eredményei." A hazai és ausztriai támadásokkal egyidőben - ha elvétve is — többen határozott lépésekkel kívánták a hazai ipart előmozdítani. Mint például az a határozati javaslat, amelyet Grandjean József nagybecskereki polgármester terjesztett 1900 októberében a város közgyűlése elé: „Mondja ki a képviselőtestület, hogy a város lakossága nagy részének súlyos anyagi helyzete és kereseti viszonyainak elégtelensége miatt, de máskülönben is, a város gazdasági és kulturális fejlődése érdekében szükségesnek és kívánatosnak tartja, hogy különféle iparvállalatok, gyárak, stb. létesíttessenek, hogy a város ezen vállalatok alapítását saját erejéhez képest anyagilag támogatni és azoknak kedvezményeket nyújtani hajlandó."3 8 Az állami ipartámogatás adott gyakorlatát talán a textilgyárosok köréből kritizálták a leghatározottabban. így évi jelentésükben annak alapjait kérdőjelezték meg: „Nagyon kívánatos, hogy új textilgyárak létesítésénél, illetőleg szubvencionálásánál bizonyos tartózkodással járjanak el, és hogy az új telepek kreálásánál egy kissé lassúbb lépésben haladjunk ... Az érdekelt gyárosok meg vannak arról győződve, hogy az iparfejlesztési akció súlypontja nem az új gyárak számszerű szaporítására helyezendő, hanem arra, hogy oly gyáripar keletkezzék, amely a boldogulás minden előfeltételével bír."3 9 Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg Weiss Berthold a Textiliparosok Országos Szövetségének elnöke nagy tetszést aratva a GyOSz választmányi ülésén: „Az iparfejlesztésnek lényege nem abban keresendő, hogy új gyárak állami kedvezményben részesítessenek, hanem abban, hogy minden egyes gyárnak megadassanak fejlődésének elemi feltételei."40 A korábbiakban már utaltunk arra a tényre, amely szerint az ipartámogatás hatékonyabb kibontakozását fékezte, hogy a nagyipari burzsoázia nem rendelkezett olyan szervezettel, amely egyrészt megfelelő nyomást gyakorolhatott volna a kormányra, Öletve amelyre a kormány akár az agráriusokkal szemben támaszkodhatott volna. Az agráriusok előretörése különösen nélkülözhetetlenné tette a burzsoázia ellentámadást, aminek nyitányátjelentette a GyOSz megalakítása 1902-ben. 3"Magyar Pénzügy, 1900. 44. sz.
