Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
676 varga lászló A kormány iparpolitikája egyre szélesebb körben váltott ki kritikát, ellenállást. Egyes jelenségek bírálatát felváltja az átfogó kritka. így Sugár Ottó Baross szellemét idézi meg: „Magyarországon most sincs iparpolitika. Mert egységes terv szerint kidolgozott iparpolitika, mely kiterjedt volna az iparalkotások egész terrenumára, mely koncentrálta volna az iparpártolás összes szálait egy tényező kezében, sohasem volt Magyarországon, Baross megteremtette egy ilyen iparfejlesztési politika alapját, de utódai elhagyták ezt az alapot, nem okultak az ő útmutatásaiból és rátértek az ötletszerű kapkodás mezsgyéjére."4 1 A gazdasági visszaesés még inkább felszínre hozta az iparfejlesztés koncepciótlanságát. Ezt fogalmazta meg a miskolci kereskedelmi éslparkamara évi jelentése: „Az állami támogatás csak járulékos lehet, de nem alapozás, melyre az épületet felrakhatják ... A hazai iparnak adható állami kedvezményekről szóló törvény rendelkezései kedvezőtlen gazdasági viszonyok mellett nem érvényesülnek."4 2 A GyOSz már röviddel létrejötte után, 1902 őszén nagyobb akciót indított az 1899 :49. tc. módosítása érdekében, amelynek legfőbb fogyatékosságát abban látták, hogy nem foglalkozott a közszállításokkal. Felhívással és kérdőívvel fordult tagjaihoz, hogy számoljanak be tapasztalataikról. A GyOSz is felvetette, hogy az iparágak felsorolása helyett célszerűbb lenne a közgazdasági indokoltságra hivatkozni. Megkérdőjelezik a szubvenciók adott rendszerét, amit fel kellene váltani a termelés értékével arányosan emelkedő termelési prémiummal. Biztosítani kell, hogy az állami támogatás révén ne károsuljanak az abban nem részesülő régebbi vállalatok.4 3 A GYOSz valóban alkalmasnak bizonyult arra, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra. Chorin az új kereskedelmi minisztert hivatalba lépése alkalmából üdvözölve beterjeszti a hazai nagyburzsoázia legfontosabb követelését: „Elmaradottságunk gazdásági téren oly nagy, ipari fejlettségünk más államokhoz képest viszonyítva oly kicsiny, hogy országunk epedve várja a tervszerű és céltudatos gazdasági politika alapjainak lerakását. Gazdasági elmaradottságunk közepette aggódva szemléljük a törvényhozás működésének már hosszabb idő óta jelentkező teljes meddőségét. Mindenki, ki az ország sorsát szívén viseli, kell, hogy óhajtsa és erejéhez képest előmozdítsa a normális parlamenti viszonyok helyreállítását, mert olyan állam, mely majdnem egy esztendőn át sem állami költségvetést megállapítani, sem egyetlen gazdasági kérdést megoldani nem képes, teljesen kikapcsolja magát a nemzetek közgazdasági versenyéből, ami az ország elszegényedését és ezzel politikai súlyának csökkenését múlhatatlanul kell, hogy maga után vonja."4 4 Az erélyes fellépésre megfelelő visszhang érkezik. Szterényi 1903 végén már jóval határozottabban fogalmaz: „Iparunk fejlődése a legfontosabb állami és nemzeti érdekek egyike. Karoljuk fel azokat az érdekeket mindannyian, de nem szóval, hanem tettel, nem hazafias felbuzdulásokkal, hanem komoly munkával!"4 5 1904. március 17-én Wekerle a 39 ld. Honi Ipar, 1901. 11. sz. 4"GyOSz Közlemények, 1902. 4. sz. 17. 1. 4'Honi Ipar, 1903. 10. sz. 4 2 Id. Uo. 16. sz. 4 3 Uo. 1902. 37., 39. sz. 4 4 GyOSz Közlemények, 1903. 8. sz. 23. 1. 4 5 Magyar Ipar, 1903. dec. 15.
