Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
az állami ipartámogatás a századforduló után 673 A nagyipar elleni támadások fő bázisa természetesen nem lehetett a kisipar, döntő szerepet az agráriusok játszottak, akik a korábbi passzivitást feladva nyíltan szembefordultak az állami ipartámogatással. Véleményük szerint az ipartámogatás miatt az állami pénzekből kevesebb jut a mezőgazdaságnak, nehezebbé válik az agrárhiteligények kielégítése, s végül emelkedik a mezőgazdasági munkások bére. A különböző tervezetek, elképzelések közül a legnagyobb figyelmet Szterényi József koncepciója érdemli, nemcsak tartalma, hanem a szerző személye miatt is. Keller egyenesen Szterényit tartja a magyar ipartámogatás atyjának, olyannyira, hogy az általa első komoly, átfogó rendezésnek tekintett 1899 : 49. tc. alapja, szerinte, Szterényi egy évvel korábbi belépése a Kereskedelemügyi Minisztériumba.37 Keller annyiban nem áll egyedül véleményével, hogy a hazai szakirodalom is hasonló álláspontot képvisel a törvény megítélésénél. Nem utolsósorban Szterényi maga járult hozzá ennek a legendának az elterjesztéséhez, ez azonban mit sem változtat tényleges érdemein, s nem tekinthetjük sem véletlennek, sem pusztán legendának, hogy neve elválaszthatatlan az iparfejlesztéstől. Szterényi József 1861-ben született Lengyeltótiban jelentős, felvilágosult gondolkodású családban. Anyai nagyapja, Fassel Hirsch nagykanizsai főrabbi, apja — Stern Albert — pedig előbb Lengyeltóti, majd Újpest rabbija, a zsidó asszimilációs törekvések egyik legismertebb alakja volt, akit kortársai nagy tudású, modern teológusnak tartottak. Szterényi pályáját újságíróként kezdte, ő alapította és szerkesztette a „Brassó" politikai napilapot. Az erdélyi Ipar és Kereskedelmi Egyesület alapítása szintén az ő nevéhez fűződött, amelynek 1889-ig főtitkára is volt. Ekkor nevezte ki Baross iparfelügyelővé, s 1890-ben került a minisztériumba. 1895-ben iparoktatási főigazgató lett, s ebben a beosztásban szervezte meg a hazai iparoktatást. A századforuló után előbb miniszteri tanácsossá, majd 1905-ben adminisztratív, egy évvel később politikai államtitkárrá nevezték ki. Kossuth Ferenc minisztersége idején gyakorlatilag rá hárult a tárca vezetése, végül 1918 januárjában maga is miniszter lett. Szterényi több munkájában foglalkozott átfogóan az iparfejlesztés kérdésével, amelyek már azért is jelentősebbek a korábban vázoltaknál, mert minden esetben a hivatalos kormánypolitika részét képezték. Szterényi, aki rendelkezett a burzsoázia döntő tényezőinek bizalmával, nem kételkedett abban, hogy az ország alapvető érdeke az ipar fejlesztése. Bizonyos értelemben nem is túlzás, hogy egész életét ennek a célnak szentelte, de ugyanakkor politikus is volt, saját — nem is kis — ambíciókkal, így egyben alkalmazkodni is tudott a mindenkori erőviszonyokhoz. 1902 február 20-i előadását is, amelyet a Pesti Lloyd-társulatban tartott, ez a kettősség jellemezte. Az iparfejlesztés irányelveit kifejtve, különösen az agráriusok támadását próbálta kivédeni a két tábor közötti kompromisszum kísérletével, ezt egészítette ki Magyarország sajátos helyzetének elemzése a Monarchia összgazdaságán belül. Ennek megfelelően a fő hangsúlyt a mezőgazdaságra helyezte, pontosabban a magyarországi ipar főfeladataként jelölte meg a mezőgazdasági termékek feldolgozását és a mezőgazdasághoz szükséges fogyasztás kialakítását. így — erre alapozva — tévesnek ítélte a gyáripai addigi fejlődését, mivel az nem fonódott össze megfelelően a mezőgazdasággal, holott csakis annak révén tehet szert e téren vezető szerepre a Monarchián belül. Emellett pusztán a 31R. Keller: Die Industrieförderung in Ungarn (Prag. 1906), 6. 1.
