Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
672 VARGA LÁSZLÓ gazdaságon kívüli eszközökre támaszkodhattak. A kereskedők helyzete már jóval bonyolultabb. Az Iparegyesület említett akcióprogramja a kereskedőket kényszer útján kívánta bevonni, s ez már eleve nem számíthatott sikerre. Ehhez járult, hogy a hazai fogyasztási cikkek jelentős része sem árban, sem minőségben nem állta a versenyt a külföldivel. Éppen ez a tény tette „szükségessé" ezeket a kísérleteket. A kereskedők számára ennek támogatása rendkívül kockázatos volt, sőt meglehetősen biztos bukást ígért. A magyar iparcikkek az említetteken túl sem csomagolásban, sem a pontos szállítási határidő, sem a reklamációk elfogadása terén nem tartottak lépés a külföldi cégekkel. Az iparpártolásnak azonban végeredményben a harmadik tényezőn, a fogyasztón kellett elbuknia. Eleve kilátástalan vállalkozás a vásárlóktól „áldozatok árán is" követelni a támogatást. „Bizottsági gyűlésekkel nem sokra megyünk — kommentálja a Magyar Pénzügy az Iparegyesület tervét — ; a fogyasztóközönségnek, hogy elhiggye, amit ma hihetetlennek tart, nem lelkesítő szavakra, hanem kézzel fogható bizonyítékokra van szüksége. Azért a bizottságok működésétől kellő sikert csak akkor várhatunk, ha ezek főfeladatukká tűzik ki annak bebizonyítását, hogy a hazai gyártmány van olyan jó, mint a hasonnemű idegen termék."3 1 Vagyis a támogatást áldozatok nélkül, a hazai termékek versenyképessé tételével lehet elérni, ami viszont feleslegessé teszi egyben ezeket az akciókat, illetve minőségileg más követelményeket támaszt. „Akár a kontemplált, akár külön országos bizottság azzal volna megbízandó, hogy a külföldi gyártás előrehaladását, a gyártmányok tökéletesbülését, az árhullámzásokat, a nyersanyag beszerzésének változó módozatait, stb. minden szakmában figyelemmel kísérje és hasson oda, hogy hazai iparunk e tekintetben a külföldivel lépést tartson."3 2 Az iparpártolás célja nem utolsósorban a kisipar átmentése volt, hiszen amíg az ipartámogatás, vagyis az állami beavatkozás a modern nagyipari burzsoázia koncepciója, addig az iparpártolás mögött a régi kisiparos céhpolgár állt a maga elavult abszolutizmuskori elképzeléseivel, amelynek lényege a verseny kizárása. Ε törekvések néha agresszívebb formában is jelentkeztek. így Pozsony város tanácsa a város közgyűlése elé teijesztett egy olyan indítványt, amely a nagyipar segélyezése ellen irányult. A pozsonyi kamara, amely teljes ülésén foglalkozott az indítvánnyal, síkra szállt a nagyipar állami támogatása mellett.33 Mint láttuk, a kisipar támogatása amellett, hogy általános jelszó lett, a kormány célkitűzései között is szerepelt, holott a kor közgazdaságának legjelesebb képviselői tisztában voltak azzal, amit a kisipar lehetőségeiről elmondtunk. Baross már 1889-es működéséről tett jelentésében kijelentette, hogy „a haladó közgazdasági élettel és annak nagy vívmányaival a kisiparnak is számolni kell."3 4 Tíz évvel később Matlekovits szintén az országgyűlés előtt az 190l-es költségvetés vitájánál kifejtette, hogy ahol a gyáripar meghonosodott, a kisiparnak vagy át kell alakulnia, vagy ha nem, elvész.3 5 A Magyar Pénzügy kertelés nélkül mondja ki véleményét: „Sem a nagyvárosokban, sem a vidéken nem jósolhatunk hosszú életet, annál kevésbé felvirágzást a kisiparnak, mely . . . túlhaladott álláspontot képvisel."3 6 31 Magyar Pénzügy, 1900. 5. sz. 32 Uo. 33 Uo. 1901. 47. sz. 34 Id. Gyömrei Sándor - Vértesy Miklós: Baross Gábor (Bp. 1937), 158. 35 Magyar Pénzügy, 1900. 43. sz. 3<Uo. 1901.21.sz.
