Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
664 VARGA LÄSZLÖ A pécsi kamara reménytelennek tartotta új iparágak meghonosítását és a nagyipar versenyének visszaszorítására javasolta, hogy csak a kivitelre dolgozó üzemek kapjanak kedvezményeket. A debreceni kamara szintén a kisipar támogatását tartja fontosnak, a gyáriparnak pedig elégségesek az 1890. 13. tc. által biztosított kedvezmények.2 A besztercebányai kamara ugyancsak a kisipar és a háziipar támogatását követeli, valamint a vasúti kedvezmények bővítését és a veszteséges évek figyelmen kívül hagyását. A zágrábi kamara a bán hatáskörét kívánta bővíteni, a zenggi kamara a hazai nyersanyagok feldolgozását hangsúlyozta.3 A kassai kamara szintén alapkérdéseket vetett fel. így az önálló vámterület kérdését, a taxatív felsorolás mellőzését, az állami gyárak konkurenciájának kiküszöbölését, a közszállítások megfelelő törvényes szabályozását.4 A miskolci kamara az államsegélyt és a közszállítások biztosítását tartotta igazán hathatós segédeszköznek. Rendezni kell a fogyasztási adókat, megfelelő tarifapolitika kialakítása, a kedvezmények bővítése szükséges. Az ipartámogatás alapja a behozatali statisztika legyen. S végül az egyik legfontosabb gondolat szerint az ipartámogatásba be kell vonni a községeket és városokat is (telek, közszállítás).s A budapesti kamara javasolja a törvény szélesebb alapra helyezését, különösen a korszerű technikával dolgozó és hézagpótló üzemeknél. A létesítéshez szükséges anyagokat, gépeket, alkatrészeket a vállalat kapja meg önköltségen aluli áron, a külföldről behozott gépeket pedig vámmentesen. Részesítsék a közszállításoknál teljes előnyben a hazai ipart, még akkor is, ha néhány százalékkal magasabb áron szállít. Meg kell szüntetni a szétválasztott könyvelést, amely a vállalatok számára gyakran nagyobb nehézséget okoz, mint amilyen előnyökkel jár a kedvezmények elnyerése. Fokozni kell az anyagi támogatás mértékét, s végül olyan független intézményt kell létrehozni, amelynek feladata, hogy a vállalatoknak bel- és külföldi tőkét szerezzen.6 A kamarák álláspontjai tehát rendkívül sokrétűek, s gyakran nemcsak egymásnak, hanem önmaguknak is ellentmondanak, ami figyelembe véve az egyes kamarák belső összetételét, végső soron érthető. A maguk ellentmondásosságában ezek a javaslatok felvetették szinte az összes reális problémát az ipar fejlődésével kapcsolatban. Hiszen egyaránt reálisnak kell ítélni a kisipar háttérbe szorulását, illetve az ennek talaján erősödő konzervativizmust, és a nagyipar stabilizálódásának hatására létrejövő valóban modern tőkés követelményeket. Az ipartámogatás kulcskérdésével, az állam szerepével közvetlenül viszont alig néhány kamara foglalkozott, így a budapesti mellett mindössze a temesvári, a kassai és a miskolci kamara. Átfogó, modern koncepciót csak a budapesti és a temesvári kamara állásfoglalása tükröz. A gazdasági közvélemény szintén egyre határozottabban foglalkozott az iparfejlesztés feladataival. Lánczy 1898 októberében kamarai elnökké történt újraválasztása alkalmából tartott székfoglaló beszédében nagyszabású és céltudatos ipari akciót sürgetett, 'OL Ker. Min. Ip. feji. sz. o. 1899-1-8601/14708. 3Uo. 8601/18694. "Uo. 8601/39849. ®Uo. 8601/46823. 6 Előterjesztés az állami kedvezményekről intézkedő 1890. évi 13. tc. hatályának a meghosszabbítása, illetve a törvény módosítása tárgyában.
