Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
624 KR] S TÓ GYULA narcijaival és volohjaival5 éppen úgy, mint Anonymus bolgárjaival, görögjeivel és kománjaival.6 Amikor az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk a római és vlach (voloh) népnevek jelentését Nyesztornál és Anonymusnál, végső fokon ezt a nem előzmények nélküli kutatási irányt kívánjuk továbbvinni, s eredményeinktől nemcsak azt reméljük, hogy két jelentős középkori történetíró fogalomkincséhez,.írói magatartásához nyújtanak adalékokat, hanem segítségükkel talán közelebb juthatunk az ábrázolt események történeti hitelének megállapításához is. A legkisebb problémát első pillanatra Nyesztor rómaijainak meghatározása jelenti. Az orosz krónikában - amennyire ez a szövegkiadás nem teljesen pontos mutatójából megállapítható — két alkalommal szerepel a római (rimljanye) név. Az egyik alkalommal a Jáfettől származó népek felsorolásában fordulnak elő a rómaiak, méghozzá az angolok, a gallok, a volohok, a németek, a korljazok, a velenceiek, a genovaiak és mások társaságában (Ny. 10.). Másodszor egyházi vonatkozású passzusban találkozunk a római névvel, amikor az orosz krónikás elmondja: „Ilyent korábban a rómaiak nem tettek, de helyesen határoztak az összes zsinatokon, összejőve Rómából és minden eparchából" (Ny. 79.). Ami a római név első előfordulását illeti, egyelőre arra gyanakodhatunk, hogy itt Róma lakóiról van szó. Ezt megerősítheti az a körülmény, hogy Nyesztor külön említést tesz népfelsorolásában más itáliai városok lakóiról - a velenceiekről (venyádici) és a genovaiakról (frjago ve) — is. Ε lehetőséget e pillanatban nem zárja ki a népfelsorolás sorrendisége ahol a rómaiak előtt az angolok, a gallok és a volohok, a rómaiakat követően pedig a németek, a korljazok, a velenceiek és a genovaiak állnak —, amelyben szoros területi-földrajzi rendet aligha lehet látni. Nem tűnik vitásnak a római név második szereplésének értelmezése. Vüágos, hogy itt a rómaiak egyházi értelemben fordulnak elő, s a római egyház fennhatósága alatti keresztényeket kell értenünk rajta. Értelmezésünket megerősíti Nyesztor egy másik, szorosan az idézett részhez csatlakozó helye, ahol arról olvashatunk, hogy „nem fogadva el a tant a latinoktól (ot latin)" (Ny. 79.). A rómainak tehát itt a latin a szinonimája, s a már hivatalosan is befejezetté vált egyházszakadás korában élt Nyesztor tollán a nyugati (római vagy latin) keresztényeket, azok képviselőit jelenti. Sokkal több nehézséget okoz Anonymus rómaijainak értelmezése. Anonymus gestájában a rómaiak (Romani) négy vonatkozásban, négy eseménycsoport kapcsán fordulnak elő. Közülük egyet, P. mester hivatkozását a rómaiak gestájára (gasta [!] Romanorum, An. 36.), eleve figyelmen kívül hagyhatunk, mivel nem ismeretes az a munka, amelyre itt a névtelen jegyző utalt. A fentmaradó három eseménycsoport az idő fonalára fűzhető fel. Először: Pannónia földjén Attila előtt rómaiak éltek, majd Attila szkíta földről kiszállva Pannónia földjére jött, a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette (An. 35.). Másodszor: a Szkítiából elindult Álmosnak az orosz vezérek mondták, hogy Pannóniát a szlávok, a bolgárok, a vlachok és a rómaiak pásztorai lakják. Ugyanis Attila halála után a sSz. P. Tolsztov: „Narci" i „volhi" na Dunaje (Iz isztoriko-etnograficseszkih kommentarijev k Nyesztoru). Szovjetszkaja Etnografija 1948/2. 8-38. 6Eckhardt Sándor: Anonymus dölyfös bolgárjai. Magyar Nyelv 56 (1960) 248-250; Gyula Moravcsik: Der ungarische Anonymus über die Bulgaren und Griechen. Revue des Études Sud-Est Européennes 7 (1969) 167-174; Szegfű László: Anonymus és a kománok. Magyar Könyvszemle 85 (1969), 220-238.
