Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
RÓMAIAK ÉS VL.ACHOK NYESZTORNÄL ÉS ANONYMUSNÁL 625 rómaiak Pannónia földjét legelőknek hívták, mivel a nyájaik Pannónia földjén legeltek. Attila halála után a római fejedelmek foglalták el Pannónia földjét egészen a Dunáig, és ott telepítették le a pásztoraikat. Miután a Szkítiából jött magyarok Árpád, Álmos fia vezetésével a Megyer-révnél átkeltek a Dunán, ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futásban kerestek menedéket. Veszprém várát római katonák védték, akiket a magyarok legyőztek, sokukat elpusztítottak, a megmaradt rómaiak pedig Veszprém várát odahagyva futásnak eredtek, s életüket mentve a németek földjére siettek. A magyarok egészen a németek határáig üldözték őket, a rómaiak pedig a Pannónia és a németek határán lévő folyót lappangva átuszták, s erről a folyót a magyarok Lapincsnak nevezték el. A győzelmes magyarok tudatták Árpáddal, hogy mi módon hagyták oda a rómaiak Veszprém várát, majd végül a magyaroknak utolsóként ellenálló Kárpát-medencei vezérhez, Ménmaróthoz is eljutott a hír, hogy Árpád és vitézei a rómaiakat Pannóniából elkergették (An. 45-46., 48., 94., 97-98., 99., 103.). Harmadszor: Anonymus a Pannóniát a rómaiak legelőjének nevező passzus kapcsán megjegyzi: , joggal mondhatták Pannónia földjéről, hogy az a rómaiak legelője, hiszen éppen most is a rómaiak legelnek Magyarország javaiból" (An. 46.). Eszerint tehát Anonymus három időszakban szerepeltet rómaiakat Pannóniában: a hunok Kárpát-medencébe érkezése, azaz az 5. század előtt, a hunok itteni birodalma széthullását követően egészen a magyar honfoglalásig, vagyis az 5—9/10. századig, végül pedig saját korában, a 13. század elején. Semmi kétségünk nem lehet, hogy az első időszak rómaijai az ókori rómaiakat jelentik.7 Hogy a magyar középkor más krónikásainak is tudomásuk volt az ókori rómaiakról, azt a 14. századi krónikakompozíció ama mondata bizonyítja, amely szerint az egyik 10. századi Gyula vadászat közben Erdélyben egy nagy várat (várost) talált, amelyet korábban a rómaiak építettek.8 Itt legfeljebb azt a megszorítást tehetjük, hogy a 12. század közepe előtt aligha lehet az ókori Róma kultuszának magyarországi (középeurópai) elevenségével számolni,9 vagyis hogy a magyar források antik rómaijai bizonnyal nem korábbi lejegyzésűek a 12. századnál. Eme körülmény megkérdőjelezi annak a koncepciónak a valóságtartalmát, amelyet újonnan V. D. Koroljuk neves szovjet medievalista dolgozott ki. Koroljuk néhány premisszából — abból, hogy Nyesztor a régi szlávokat a narci néppel azonosította (akikban a noricumiak láthatók, Ny. 11.), Moráviát pedig Illíriával mondta egyenlőnek [? ] (Ny. 23.), abból továbbá, hogy Pál apostol a szlávok között terjesztette a keresztény hitet, s az első szláv hittanító — Nyesztor szerint — arra a következtetésre jutott, hogy az orosz évkönyvíró a szlávokat és a Ruszt (a kijevi Oroszországot) közvetlenül összekapcsolta az antik római birodalom sorsával. Nyesztor eme lépésében Koroljuk Bizánc-ellenes beállítást vél felfedezni (hogy ti. Rusz nem bizánci közvetítéssel, hanem közvetlenül Krisztus apostolától jutott a kereszténységhez), s úgy 7 Ld. Konrad Schünemann: Die „Römer" des anonymen Notars. Ungarische Jahrbücher 6 (1926), 450-451; Pais Dezső: Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Bp. 1926. 135; Györffy György: Honfoglalás előtti népek és országok Anonymus Gesta Hungarorumában. Ethnographia 76 (1965), 420. Francia nyelvű változata: Formation d'États au IXe siècle suivant les „Gesta Hungarorum", du Notaire Anonyme. Nouvelles études historiques publiées à l'occasion du XIIe Congrès International des Sciences Historiques par la Commission Nationale des Historiens Hongrois. I. Bp. 1965. 27-53. 'SRH I. 290-291. 5 Győry János: P. mester franciaországi olvasmányai. Magyarságtudomány 1 (1942), 18-20.
