Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
62 PRITZ PÂL A két ország között a történelmi fejlődés során tradicionálisan kialakult munkamegosztás azonban a saint-germain-i, illetve trianoni békeszerződés nyomán, az állami elkülönültség következtében nem jelentéktelen mértékben módosult. Ε változásokat pedig a gazdasági válság még inkább elmélyítette. Az autarchiás törekvések — a térség többi államához hasonlóan — mind jobban megmutatkoztak. így Ausztriában komoly erőfeszítések történtek a mezőgazdasági termelés fokozására, hazánkban pedig az ipari fejlődésben következett be előrelépés. A gazdasági válság ismeretes módon elsősorban a mezőgazdasági cikkeket exportáló országokat sújtotta. Saját szorult helyzetétől indíttatva relatív előnyét nyugati szomszédunk erősen deficites kereskedelmi mérlegének javítására iparkodott — nem eredménytelenül - felhasználni. A két ország teljes külforgalmának egyenlegében Ausztria rovására mutatkozó 1929. évi 160 millió schillinges deficit 1930-ban ugyan még némileg növekedett (163 millió), de 1931-ben már 105 millióra, 1932-ben pedig 65 millióra csökkent.2 7 Az új szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalások elhúzódásának fő oka az volt, hogy az osztrák fél a cserearányokat számára kedvező módon tovább akarta javítani, míg a magyarok leginkább a kialakult helyzetet akarták stabilizálni. Súlyos nézeteltérések forrása volt továbbá az egyes áruféleségekre megállapítandó kontingensek megszabása. A szerződés felmondása konkrétan azért érintette keservesen az országot, mert azt az osztrákok tudatosan a mezőgazdasági szezoncikkek fő exportidényére időzítették. Fegyverként használták tehát egy számukra előnyösebb új szerződés kikényszerítésére. Az osztrákok helyzetét erősítette az a tény is, hogy Csehszlovákia - az ország másik legfontosabb kereskedelmi partnere - már 1930. december 15-i hatállyal felmondta a kereskedelmi szerződést. A két ország közötti vámháború évekig elhúzódott, az új szerződést célzó tárgyalások éppen 1932 májusában, eredménytelenségük miatt, megszakadtak.2 8 Ausztria tárgyalási pozícióit földrajzi elhelyezkedése is javította. Jelentős kereskedelmi partnereivel — Németország, Svájc, Olaszország, Csehszlovákia, Jugoszlávia — közvetlen összeköttetésben volt. Magyarországra, mint tranzitországra legfeljebb román viszonylatban szorult. Szükség esetén azonban - némileg hosszabb úton — Jugoszlávián keresztül is kapcsolatot teremthetett. A kisantant gyűrűjébe fogott Magyarország viszont nagyon erősen rá volt utalva az osztrák tranzit utak igénybevételére. Mindezeken túlmenően politikai megfontolások is abba az irányba hatottak, hogy Budapest ne hagyja a helyzetet elfajulni. Az Ausztriával való politikai viszony megromlása teljessé tette volna az ország politikai izoláltságát, rontotta volna az Olaszországhoz fűződő baráti kapcsolatok kihasználásának esélyeit. „Helyes volna-e kockára tenni titkos szállítmányok tranzitjának lehetőségét - figyelmeztet kérdésével is a bécsi magyar követ —, amelynek megtűrését csak egy barátságos Ausztriától várhatjuk. Helyes volna-e Ausztriát annak a kísértésnek kitenni, hogy újból Csehországhoz való közeledésében keresse boldogulását? "2 9 2 'Ausztria 12. 28 Szuhay 72-73, 61-68. 2 9 Κ 69. osztrák dosszié - 1932.1-c. Ambrózy VII. 6-i, valamint VII. 15-1 jelentese.
