Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
GÖMBÖS EI^SŐ KORMÁNYÁNAK KÜLPOLITIKÁJA 63 Mégis éppen a politikai momentum volt az, amely a meg-megrekedő tárgyalásokat a megoldás útjára vezette és a számbavett negatívumok ellenére is Magyarország számára viszonylag kedvező szerződést eredményezett. Ausztria a számára életfontosságú lausanne-i kölcsön felvételével, amelynek folyományaképpen ismét kötelezettséget vállalt arra, hogy nemzeti különállását - 1952-ig — megőrzi, Németország politikai vezetőségét, nacionalista-nemzeti közvéleményét súlyosan felbőszítette, a kölcsönakciót keresztülvivő osztrák kancellárt egyszerűen — Kánya Kálmán szavaival élve - megutálták. A pénzügyi segítség ilyen feltételek melletti elfogadása Ausztriában is súlyos meghasonlásra vezetett, a kormányzat társadalmi-hatalmi helyzete kritikussá vált. Szorult helyzetében Dollfuss természetesen ismét és ismét mérlegelte a polgári demokratikus hatalmakra való támaszkodás lehetőségeit. Tapasztalatai révén azonban újból és újból arról kellett meggyőződnie, hogy hatékony támaszt nem lelhet körükben. A Németországban lezajló jobboldali politikai folyamat az osztrák baloldalt ugyan arra késztette, hogy korábbi felfogásával ellentétben Anschlussellenes álláspontra helyezkedjék·, ám Dollfuss - és a mögötte álló osztrák nemzeti burzsoázia - a velük való politikai szövetkezést elképzelhetetlennek tartotta. így az osztrák kancellárnak nem sok választása maradt. Szükségszerűen közeledett Olaszországhoz és Magyarországhoz. Ennek a közeledésnek azonban súlyos ára volt: az ország politikai berendezkedését fasiszta mintára át kellett szerveznie. Nemcsak az ár súlyossága volt probléma, hanem talán még inkább az, hogy elfogadása feloldhatatlan és egyben elkerülhetetlen ellentmondásokba torkollott. Hiszen belpolitikaiig az egyesülésellenes erők leghatékonyabb tömbjének felszámolását kívánta. Külpolitikai téren pedig számítani kellett a polgári demokratikus országok rosszallásával, aminek konzekvenciáit nem lehetett pontosan felmérni. Ráadásul Dollfuss az egyoldalú olasz-magyar orientációt taktikailag sem tarthatta kívánatosnak, hiszen még korántsem vesztette el a reményt, hogy Berlinnel megegyezhet. Egy ilyen lépés a Bécsre nehezedő német nyomást előreláthatóan fokozta volna. Mindezt tetézte az olasz és magyar partner egyáltalán nem feltétlen megbízhatósága. Rómában és Budapesten egyaránt az Anschlusst igazából elkerülhetetlennek tartották. A nacionalista világnézet jegyében logikus volt a felismerés, hogy — adott nemzetközi helyzet kialakulását feltételezve — a gyenge, még csak formálódó osztrák nemzettudat a nagynémet gondolat vonzásának nem lesz képes ellenállni. Ha el is tekintünk attól az egyébként egyáltalán nem lényegtelen korabeli társadalomlélektani attitűdtől, amelyet a világháborús olasz pálfordulás váltott ki és amelyet korabeli olaszellenes politikai erők nem haboztak táplálni, a kortárs politikusok bőséggel találkoztak az olasz külpolitika olyan megnyilvánulásaival, amelyek arra vallottak, hogy Mussolini — feltéve az olasz aspirációk méltánylását — messzemenően hajlandó a németekkel megegyezni. Az alkuhoz pedig nemritkán az áldozat is hozzátartozik. Kiváltképp akkor, ha az „áldozat" kifizetődő eredményt hoz. Ha mások is voltak a konkrét elképzelések, Budapesten sem gondolkodtak másképp. Az osztrák kancellár tehát ezzel a helyzettel kellett, hogy szembenézzen. így politikája az elkerülhetetlen elkerülésére, a feloldhatatlan ellentmondások feloldására irányult, ami vonalvezetését határozatlanná, ellentmondásossá, sokszor kiismerhetetlenné tette.3 0 30 A témakörre ld. általában: Kerekes 73; DDF I 2. kötet 327. sz. de Vienne 1933. II. 21-i jelentése; Κ 429. 4. csomó 2. dosszié Németországi út, 1933. május 2-5; Κ 428. 839. csomó 1932. IX. 28. Venkov (Prága).
