Századok – 1978
KRÓNIKA - Várostörténeti konferencia. Debrecen 1977. (Ács Zoltán) 609
KRÓNIKA 615 létharc napi gondjai miatt a parasztság alsó rétegei és a munkásság csupán passzív szemléló'i az eseményeknek, a nemzeti függetlenség lehetőségét és célszerűségét illetően a debreceni manipulált és az önreflexiós közvélemény egyaránt átszínesződött, megggyőződéses dezilluzionista lett a kiegyezést követően, ami elsősorban a magyar nacionalizmus következménye volt. Ez jelentette a debreceni politikai közgondolkodás irányvonalát, nemzedékeken át meglévő alappillérét. Ez a nacionalizmus indította meg elsőként támadását a 68-as nemzetiségi törvény liberalizmusa és Mocsáry ellen. A közgondolkodás nacionalista elemeit táplálta a város agrárius mentalitása, etnikai homogenitása is. A munkásmozgalom kutatásánál - mondta az előadó - a politikatörténetnek nem szabad megelégednie csupán a bérharcok leírásával, hanem a többdimenziós megközelítést kell alkalmaznia. A 67 utáni debreceni munkásmozgalom egyik fő jellegzetessége a falusi-vidéki kötöttség, amelyből egyfajta „parasztikus mentalitás" szükségképpen következik. Erőteljes antiszemitizmus nem alakult ki, mert a város vezetése felismerte, hogy szüksége van a zsidóság tőkéjére, szakértelmére, ugyanakkor a főleg kereskedelmet űző zsidóság nem jelentett konkurrenciát az alapvetően földcentrikus debreceni mentalitás körében. Az előadó a továbbiakban a dualizmuskori Debrecen társadalmának pártcsoportosulásait, azok programját vizsgálta, majd előadásának végén utalt arra, hogy az egész politikai-ideológiai szféra megítélésében a fő szempont csak az lehet, hogy mennyiben szolgálta avagy keresztezte a 48-as forradalom által megalapozott, a kiegyezés révén viszonylag kedvező feltételek közepette felerősödő magyarországi polgári fejlődést. Szabó Ferenc, a Békés megyei levéltár igazgatója (Gyula) hozzászólásában Orosz István előadásához kapcsolódott. Megemlítette, hogy a dualizmuskori történetírók és a közvélemény Szegedet ipari és kulturális centrumnak minősítette, Debrecent ezzel szemben paraszt- és kézművesvárosnak. Ez a megítélés azonban Szegedet illetően hamis, mert Debrecen ipari-kereskedelmi népessége nagyobb volt a szegedinél a dualizmus korában, bár Szeged lélekszáma lényegesen meghaladta Debrecenét. Ezután Szeged és Hódmezővásárhely birtokhasználatáról beszélt Szabó Ferenc, kiemelve a Debrecentől eltérő vonásokat. Farkas Gábor, a Fejér megyei levéltár igazgatója (Székesfehérvár) a dualizmuskori Székesfehérvár politikai viszonyairól beszélt. A kort illetően több az eltérés a Debrecennel való összehasonlításban, mint az azonosság - mondotta. Ezután részletesebben elemezte a dualizmuskori Székesfehérvár politikai viszonyait. A kétnapos konferencia utaolsó előadását Fehér András kandidátus, tanszékvezető egyetemi tanár (KLTE, Debrecen) tartotta A ζ 1945 utáni politikatörténet országos - és helytörténeti problémái címmel. Bevezetőként felvázolta azokat a nehézségeket, amelyekkel szemben találja magát a kor kutatója. Ezek közül a legnagyobb az, hogy a várostörténeti munkákban - főleg a népi demokratikus korszak vonatkozásában - még ma is megtalálható az a helytelen szemléletmód, amely a politikatörténetet egyszerűen leszűkíti a lezajlott események felvázolására, a pártharcok ismertetésére. Azaz, nem veszik figyelembe a politikai élet kialakulását meghatározó tényezőket, a társadalmi és gazdasági életben rejlő mélyebb összefüggéseket, a politikai intézményeket, azok közvéleményformáló szerepét, az osztályok politikai mentalitását stb. A politikatörténeti ábrázolás során az 1945 utáni valóságos városi politikai élet helyett az országos részjelenségek tárulnak fel. A történész munkája ilyen esetekben mind a tudomány, mind a politika számára haszontalanabbá válik - állapította meg az előadó, - hiszen a politikatörténet többszörösen leszűkítve, eltorzultan jelenik meg. A 45 utáni Debrecen történetének ábrázolásakor szükséges feltárni α helyi hatalom demokratizált formája létrejöttének körülményeit, társadalmi támasztékait, a politikai intézményrendszer leglényegesebb alkotóelemeit, valamint magát a politikai életet, azaz a pártviszonyokat, politikai közvéleményt, a tömegek tudatos és spontán mozgalmait, a politikai-hatalmi erőviszonyok fejlődési tendenciáit. Szükség van azonban a társadalmi viszonyok politikatörténeti aspektusú vizsgálatára is, a művelődéstörténet, a társadalom-pszichológia területeit érintő aspektusokra, a társadalom szellemi életének a politikatörténet szemszögéből történő vizsgálatára, a város korábbi belső szellemi élete által kitermelt ideológiák vizsgálatára. Az előadó kitért arra, hogy a debreceni társadalom fejlődése a második világháború végéig torz maradt, mert gyenge volt a modern városi tőkés-polgári, kispolgári, továbbá az ipari proletár rétegek súlya, ugyanakkor jelentős volt a nem nyugati típusú paraszt-polgári, kispolgáriparaszti jellegű rétegek aránya. Ezek a jellegzetességek nagy hatást gyakoroltak a társadalom közgondolkodására, talajt teremtve a konzervativizmus paraszti hagyományainak, a protestáns ellenzékiség
