Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
540 JEMNITZ JÄNOS Ε május 20-i Thomas táviratnak van egy rendkívül árulkodó passzusa, ami mindennél jobban megvilágítja, mennyire mélyek voltak az ellentétek Ribot és Thomas között. Thomas megjegyezte, hogy a francia kormány elutasító végzését neki nem küldték meg, s ő ezt a pétervári angol és olasz követ révén ismerte meg, akik ezt a kérdést meg akarták vele vitatni. Thomas utalt arra is, hogy a stockholmi antant-követek is másként ítélik meg a követendő taktikát, elsősorban azért, mert közvetlen közelről megismerhették a semleges országok népeinek hangulatát. Végül nyomatékosan kérte e távirat eljuttatását Renaudelhez és a francia párt vezetőihez, hogy Renaudelék helyesen tájékozódhassanak még a május 27-i pártválasztmányi ülés előtt. Másnap, május 21-én Thomas még egy táviratot küldött Ribotnak, amelyben hangsúlyozta, hogy a Pétervárott megforduló nagyon sokféle szocialista delegáció az oroszokkal együtt a Stockholmban való részvétel mellett foglalt állást.4 4 Ezekben a kritikus pillanatokban, amikor Thomas inkább a rugalmasabb taktika elfogadására sarkallta a francia kormányt, érkezett a washingtoni távirat az elutasításról. Ugyancsak május 25-én a New York Times közölte Gompers rendkívül rideg elutasító nyilatkozatát, miszerint ők nem küldenek megbízottakat a június 8-ra kitűzött konferenciára. Újabb heves viták május végén. Súrlódás a francia és angol kormány között. A francia szocialista párt megváltoztatja álláspontját. Május végére a francia és olasz kormány elutasító álláspontja megerősödött, az angoloké ugyan bizonytalan volt hazai talajon, de szintén megmerevedett nemzetközileg (például a francia kisebbségiekkel szemben), s mindehhez május közepén csatlakozott az Egyesült Államok is. A másik oldalon az orosz Pétervári Munkástanács Stockholm mellett kötelezte el magát, s új fordulatot jelentett, hogy Thomas, Henderson véleménye is változott, elsősorban oroszországi élményeik és az ottani realitás alapján — amit kiegészítették a semlegesekkel való számvetés megfontolásai. Ε tekintetben Thomas (és Henderson is) támaszkodhatott a stockholmi antant követek véleményére. A végleges döntés még mindig nem született meg, de a két tendencia közül egyelőre a merev irányzat kerekedett felül. Igaz, ebben szerepe volt annak is, hogy május elején még Henderson is a francia többségi vezetők (Renaudel és A. Thomas) Stockholm ellen foglaltak állást. Az a körülmény, hogy május derekán véleményük ingadozni kezdett, majd taktikájuk megváltozott, új helyzetet teremtett. S így következett el május vége, amikor Franciaországban a párt plénumának kellett döntést hoznia a követendő politikáról. A fő harci terep így Franciaország és a francia szocialista párt lett. Míg 1917 első heteiben a francia párt belső erőviszonyait úgy lehetett lemérni, hogy az Humanité soviniszta, győzelempárti értékeléseivel szemben a Populaire-ben (s néhány más „kisebbségi" lapban) jelentek meg a pacifista színárnyalatú állásfoglalások, akkor május derekától, május 27-e előtt az Humanité fóruma tulajdonképpen már vitafórummá vált, ahol egyfelől Alexandre Bracke, L. Dubreuilh, Ernest Poisson és mások képviselték a régebbi merev irányzatot, de ugyanitt Jean Longuet, Adrien Pressemane és Paul Mistral is 44 Uo.
