Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
AZ 1917. ÉVI STOCKHOLMI KONFERENCIA 541 kifejthette a pacifista gondolatmenetet. A változás így szembetűnő volt. Mindehhez tartozott azután az, hogy a Renaudel-A. Thomas csoport május folyamán szintén áthangolta a maga korábbi véleményét, sőt még május 27 előtt taktikai módosításra szánta el magát s a Thomas-Ribot ellentétek is ennek kapcsán szakadtak fel. Mindennek volt még egy sajátos angol illetve olasz összefüggése is. A francia kormány nehézségeit növelte a Pétervári Munkástanács befolyása, amivel elérhette, hogy az Ideiglenes Kormány — ha olykor nem is eléggé egyértelműen — de támogatást ígérjen a stockholmi konferenciának. Ehhez járult még, hogy a Pétervári Munkástanács május folyamán többször is hangsúlyozottan az angol és francia pacifistákat hívta meg Pétervárra. Ilyen körülmények között az antant kormányok hivatalos végleges döntésénél még mindig többféle elképzelés érvényesült. Nem utolsósorban azért, mert ezekben a napokban a francia kormánnyal szemben az angol kormány kulcsfigurája, Lloyd George sem döntött még egyértelműen, s az oroszokra való tekintettel, bizonytalanabb formulázást keresett. így jellemző módon Ribotval szemben érintkezésbe lépett a Pétervárott tartózkodó A. Thomas-val. A. Thomas, mint a francia kormány tagja, május 29-én a pétervári követség útján megküldte Párizsba annak a táviratnak a szövegét, amit Lloyd George-tól kapott. Ε táviratban az angol kormány feje világosan számolt azzal, hogy Stockholmban mind a két német párt küldöttsége megjelenne, és ott lennének az orosz szocialisták is. Az antant „igazsága" eléggé megalapozott - írta —, ezért kívánatos lenne az antant szocialistáinak részvétele, hogy az oroszokra és a semlegesekre hatást gyakorolhassanak. Lloyd George, ismerve A. Thomas, illetve a stockholmi antant követek véleményét, annak néhány pontját határozottan tisztázni próbálta. így megkövetelte volna, hogy az orosz „annexio nélküli" békejavaslattal szemben szögezzék le: ez nem jelentheti azt, hogy Afrika és Mezopotámia továbbra is török elnyomás alatt maradjon. Vagyis világosan előrevetítette a területi változásokat. Ugyanígy utalt Elzász-Lotharingia visszacsatolására. Lloyd George az útlevelek problémájára utalva megállapította: tudja, hogy a vízumok megtagadását — mely rossz hatással lenne az orosz szocialistákra is —, a német propaganda is kihasználná a maga javára. Éppen ezért az angol miniszterelnök ekkor még szintén úgy vélte, hogy - biztosítékok alapján - előnyösebb lenne a részvétel. Ezt így fogalmazta meg: „biztosítani kellene, hogy a delegátusok között ne legyenek antipatrióták és a minden áron békének hívei, illetve olyanok, akik az orosz különbéke ügyét pártolnák". A táviratot így fejezte be: „Az ügy nagyon sürgős és szeretném az ön véleményét minél hamarabb megismerni".45 Thomas válaszában - amiről utólag tájékoztatta Ribot-t, a francia kormány fejét — támogatta a Lloyd George féle elképzelést. Thomas így kezdte válaszát: „Úgy hiszem elérhetnénk, hogy feltételeinket napirendre tűzzék". Majd azt taglalta, hogy ha az oroszok mennek, akkor feltétlenül kívánatos az ő jelenlétük is: „Siralmas.hatása lenne az oroszokra, ha az angolok és franciák távolmaradnának, s a németek jelen lennének." Thomas hangsúlyozta, hogy az antant kellő diplomáciai érzékkel valóban el tudná oszlatni a semleges országok közvéleményében kialakult félreértéseket. Ehhez viszont - folytatta — az szükséges, hogy a szövetségesek a nemzetközi szocializmus területén is harcot folytassanak", s éppen ezért ő kívánatosnak tartja a stockholmi konferencián való 45 Uo.
