Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530

AZ 1917. ÉVI STOCKHOLMI KONFERENCIA 539 ha sajtónkat felszólítanák, hogy ne diszkreditálják a stockholmi tanácskozásokat olyan beállítással, mintha az német vállalkozás lenne".3 9 - ellenére a franciák felfogása is keményebbé vált az amerikai kormány álláspontjának ismeretében. Az amerikai magatartást pillanatnyilag ellensúlyozta az oroszok véleménye, melyet a nyugati antant körök sem tekinthettek semmisnek. Maga a mereven győzelempárti Aliizé is úgy vélte, hogy az orosz meghívás után a francia és angol kormány nehezen utasíthatja el az angol-francia kisebbségi pacifisták kiutazását. Május végén kiderült, hogy a francia hivatalos „többségi" pártvezetőségnek is módosítania kell magatartását. A konferencia előkészítéséről pontosabb információkat kértek Brantingtól. A levelezés hivatalos, diplomáciai úton történt. Renaudel levelére Thiebaut azt válaszolta, hogy A. Thomas a kialakult helyzetről már értesítette Ribot miniszterelnököt és külügyminisztert, s egyben kérte, hogy azt továbbítsák pártja vezetőinek is. Ezt a kérést a külügy­minisztérium nem teljesítette.40 Május végére nyilvánvalóvá vált, hogy véleményeltérés áll fenn Stockholm ügyében Ribot és Thomas között. Thomas a francia szélsőjobboldal álláspontját képviselte a pártban, s antant-párti stockholmi találkozót szeretett volna előkészíteni, de Ribot és mások is már a teljes letiltásra hajlottak, mert nem akarták, hogy a béke előkészítése a szocialisták ügyévé legyen, még akkor sem, ha ezt Renaudel és A. Thomas képviselné. Egyelőre azonban változatlanul minden csoport tovább haladt a maga útján, a sakktáblán még minden bábu állt, senki nem ért el egyértelmű és vitathatatlan sikert. Az olasz pártvezetőség május 18-án újra kijelentette, hogy az olaszok el akarnak menni Stockholmba, de feltételt szabtak, méghozzá olyan feltételt, ami nem esett egybe sem az antant kormányainak, sem Thomas és elvbarátainak szándékaival. Az olasz pártvezetőség ugyanis kikötötte, hogy csak akkor vesznek részt a konferencián, ha egyfelől oda valamennyi szocialista párt elküldi képviselőit, másfelől, ha csak a szocialista pártok vesznek azon részt (azaz az AFL nem!)41 Az egyes kormányok ingadozását mutatta, hogy míg egy-két nappal korábban Paul Cambon londoni francia követ aggodalmaskodott az angol kormány határozatlanságán, addig május 21-én Lord Berthie párizsi angol követ adta át az angol külügyminisztérium táviratát, amelyben kifejezték azon reményüket, hogy a francia kormány megtagadja az útlevelet a francia pacifistáktól.4 2 A. Thomas május 20-án egy újabb és hosszabb táviratban fejtette ki álláspontját Stockholmmal kapcsolatban. Ebben leszögezte, egyfelől azt, hogy csak akkor vesznek részt a találkozón, ha bizonyos előfeltételekben meg­egyeznek (vagyis nem egyszerűen a Pétervári Munkástanács programja; nem a szerinte „hibás" és „ködös" annexió és kárpótlásnélküli béke alapján), másfelől viszont szük­ségesnek vélte az antant országok szocialistáinak részvételét. Meggyőződött ugyanis arról — írta -, hogy a semleges országokban rosszul ítélik meg az antant országok háborús céljait, ezért azon részt kell venniök, hogy kellő hatást érjenek el. Ε táviratban Thomas megismételte azt is, hogy olyan feltételeket kell elérni, amelyek kizáqák a „többségi" német szociáldemokraták részvételét.43 3»Uo. 40 Uo. 41 Uo. 41 Uo. 4 3 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom