Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
538 JEMNITZ JÁNOS ugyanis az annexió és kárpótlásnélküli béke jelszava elfogadhatatlan a franciák és belgák számára) és egyúttal olymértékben határozott irányvonalat alakítanak ki, hogy az lehetetlenné teszi a német többségi szociáldemokraták részvételét ezen a tanácskozáson.3 4 A bizonytalankodás egyelőre minden szinten tovább tartott. A francia külügyminisztérium híreket kapott arról, hogy a norvég, a finn szociáldemokraták és a bolgár tesznyákok képviselői megérkeztek Stockholmba.3 s Az előzetes tanácskozások így egyre inkább nemzetközi méreteket öltöttek. Albert Thomas és Thiebaut oppozíciója után Londonból is ellentmondásos hírek érkeztek. Paul Cambon követ május 22-én azt jelentette, hogy az ILP küldötteitől az útlevelet újra megtagadták, de az elutasítás nem volt végleges, s mint Cambon megjegyezte: „az angol kormány magatartása egyelőre bizonytalan".36 Cambon értesülései szerint Lloyd George kész lett volna J. R. MacDonaldnak is megadni az útlevelet. Ezt leghevesebben Arthur Henderson, a Munkáspárt vezére, és akkor még az angol kabinet tagja ellenezte, mert a háború kérdésében - szerinte - MacDonald túlságosan pacifista felfogású volt. Henderson még nem utasította el eleve a részvételt, hanem olyan feltételekhez kötötte azt, mellyel előnyöket szerezve befolyásolni tudja a konferenciát még az összehívás előtt. Azt igényelte, hogy Stockholmba hívják meg az angol és amerikai (AFL) szakszervezeteket, kívánatosnak tartotta, hogy Stockholm előtt az antant országok szocialistái tartsanak külön előkészítő konferenciát, végül, hogy Stockholmban ne hozzanak határozatokat, a konferencia maradjon meg pusztán a konzultáció keretei között.37 A különféle indítású ellenjavaslatok miatt a konferencia megnyitásának időpontját a szervezők június 8-ra napolták el. A tanácskozások azonban már megkezdődtek. Az antant országok reagálása, álláspontja nagyon ellentmondásos volt, annak ellenére, hogy a francia és angol kormánykörök a konferencia megtartását ellenezték. Ebben a vonatkozásban számíthattak Washington határozott támogatására. Jusserand washingtoni francia követ május 25-én azt táviratozta kormányának, hogy az amerikai kormány szintén megtagadja az útlevelet az amerikai szocialistáktól (Victor Berger, Algernon Lee és Morris Hillquit), akik felfogásukat tekintve a francia és angol pacifista szocialistákhoz álltak közel. Az amerikai kormány Stockholmot sommásan szintén „német manővernek" ítélte.38 Ugyanezen napon vált ismertté, hogy Samuel Gompers az amerikai szakszervezetek, az AFL rendkívül befolyásos vezére, aki ráadásul ekkor Wilson elnökkel szorosan együttműködött, hangsúlyozottan jelezte, hogy nem óhajt résztvenni a konferencián. Az Egyesült Államokból érkező hírek még merevebbé tették az ingadozó Lloyd George magatartását. Thiebaut május 23-i jelentése - melyben azt írta: „kívánatos lenne, 34 Uo. '5 Uo. - Érdekes, hogy a francia belügyminisztérium átirata szerint a „tesznyákok" Bulgáriában igen népszerűek, s noha a háborúval kapcsolatos magatartásukat a szerv szerint alapjában „nehéz megítélni", teljesen hibásan mégis azt írták, hogy a tesznyákok is támogatják a bolgár háborús kormánvt. 3 6 A. D. Guerre 1914-1918. 1204. köt. 31 Uo. 3*Uo.
