Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
AZ 1917. ÉVI STOCKHOLMI KONFERENCIA 537 Ezzel szinte egyidőben — május 9-én - az angol Munkáspárt Végrehajtó Bizottsága is ülést tartott, amelyen a januári pártkonferenciára hivatkozva megerősítették a konferenciát elutasító határozatukat. A Munkáspárt vezetői így megkönnyítették az angol kormány helyzetét Stockholm elutasítása kérdésében. Ebből következett, hogy amikor az ILP és a BSP egyes vezető tagjai valóban útlevelet kértek, akkor ezt a kérést az angol kormány egyszerűen megtagadta. Ezt a francia kormány messzemenően helyeselte, olyannyira, hogy a párizsi külügyminisztérium jegyzéket küldött át Londonba, amelyben ők a maguk részéről újra leszögezték: a francia pacifista kisebbségieket nem engedik elutazni Stockholmba és Pétervárra.31 Stockholm ügye azonban változatlanul vita tárgyát képezte — még az antant diplomáciában is. Thiebaut, — akiről láthattuk, hogy mindvégig a rugalmasabb diplomáciai módszerek alkalmazásának híve volt — „ultra" győzelempárti kollégáival szemben bizonyos hátvédet teremtett magának azzal, hogy elérte, május 12-én valamennyi stokcholmi kollégája (az angol, belga, amerikai követ) azonos tartalmú táviratot küldött kormányának. A táviratok azt hangsúlyozták, hogy Stockholmot nem kell mereven elfogadni, vagy elutasítani. Az elutasítás ugyanis — fejtegették — Oroszországban és a semleges államokban súlyos zavarokat okozna és akadályozná Németországban a pacifista „független szocialista" párt megerősödését. — Éppen ezért a kategorikus nem kimondását helytelenítették.3 2 Ily módon a stockholmi követek kormányaikra bizonyos pressziót gyakoroltak a kapuk megnyitása érdekében. Új viták május közepén Május közepére kitűnt, hogy a francia és angol kormány nem akarja kiengedni a pacifista szocialistákat Stockholmba, de még nem döntött egyértelműen a konferencia ügyében. Május derekén azonban az antant szocialisták magatartásában újabb fordulat következett be. Az aggodalmaskodó stockholmi diplomaták után az Oroszországban tartózkodó A. Thomas, a francia kormány tagja, a francia párt egyik legsovinisztább vezetője május 15-én a pétervári követség útján kommentálta Ribot és a francia kormánynak azt a döntését, hogy a francia kisebbségieknek nem akarnak útlevelet adni. Thomas megjegyezte, hogy e döntésnek Oroszországban „rendkívül rossz visszhangja" támadt. Majd a maga véleményét rögzítve kijelentette: „Bármi legyen is a stockholmi kongresszussal kapcsolatos határozat, én úgy vélem, a legjobb politika az lenne, ha ezek a képviselők szabadon részt vehetnének azon".33 Ugyanakkor szó sem volt arról, hogy Thomas és a francia szociáldemokraták egyszeriben Stockholm mellé sorakoztak volna fel. Inkább eleve és előre meg kívánták határozni és változtatni a konferencia jellegét. Thomas ugyanaznap elküldött másik táviratában kifejtette, hogy ő és elvbarátai csak akkor hajlandóak Stockholmba menni, ha az oroszok világossá teszik hadicéljaikat és általános politikájukat (Thomas szerint 31 Uo. 3í Uo. 33 Uo.
