Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
536 JEMNITZ JÁNOS cégér alatt tulajdonképpen a német imperializmus érdekeit szolgálják. Éppen ezért -hangsúlyozta - „ahhoz, hogy az Internacionálét újraélesszék, nem szükséges ezekkel (vagyis a Scheidemann-féle szocialistákkal - J. J.) barátkozni".26 Az angol és az orosz szocialista sajtóban nem egy hasonló szellemű nyilatkozat jelent meg ezekben a napokban, de míg Plehanov Oroszországban teljesen elszigetelődött, Angliában más volt a helyzet. Közben más országok, pártok szintjén is történtek változások. A holland szocialisták egyik vezetője, Willem Vliegen, akit Franciaországban a holland párt antanttal leginkább szimpatizáló tagjának tartottak,27 május elején jelezte: Franciaországba kíván utazni, hogy a francia szocialista vezetőkkel megvitathassa a stockholmi konferencia előkészítését.2 8 Ekkor azonban lényeges fordulat történt, ugyanis május 10-i kelettel megérkezett Cambontól a távirat Ribothoz az angol kormány idevágó határozatáról. Cambon tolmácsolta Lord Robert Cecil külügyi államtitkár véleményét, miszerint: az angol kormány „nem rokonszenvezik az angol szocialisták Stockholmba való utazásával". Egyúttal az angol kormány nevében kérte a Stockholmba készülő francia szocialisták névsorát, hogy a vízumkérelmüket megtagadhassák. Az angol kormány előre leszögezte, hogy az angol szocialista pacifisták nem kapnak útlevelet.2 9 így megszületett a másik kritikus helyen is az elutasító döntés. Szerepet játszott az elutasításban az Egyesült államok hasonló állásfoglalása is. Az események dinamikája azonban túl gyors volt, s noha a párizsi és londoni vezetők egy pillanatra azt hitték, hogy határozatukkal Stockholmra végzetes csapást mértek, ez még nem következett be. Az ellenszél változatlanul Pétervárról fújt. Egy nappal Cambon londoni távirata után érkezett meg a pétervári követségről Charles Dumasnak, Jules Guesde volt 1914. évi miniszteri államtitkárának levele. Dumas azt kérte, hogy a levelet diplomáciai úton juttassák el Guesdenek, Renaudelnek, a párt főtitkárának, és Louis Dubreuilh-nek (az utóbbi a francia párt nemzetközi titkára volt). Dumas értesítette őket arról, hogy az előző napon a Pétervári Munkástanács olyan határozatot hozott, miszerint Stockholmba kívánnak menni s ott készek Scheidemannal találkozni. Dumas közölte azt is, hogy a belga szociáldemokraták egyik legbefolyásosabb vezetőjével, De Brouckerrel együtt felkereste Ceretelit és Szkobelevet (vagyis a mensevik centrum vezetőit — J. J.) és tudomásukra hozta, hogy a franciák nem mennek Stockholmba. Kifejtették azt a véleményüket is, hogy e döntés nyomán „a nyugati demokráciák és Oroszország között szakadás következhet be". Dumas azt is megtáviratozta, hogy mind a bolsevikok, mind Plehanov szembehelyezkedett a stockholmi konferencia tervével. Befejezésül arra figyelmeztette elvbarátait, hogy mindenképpen tartsanak ki az 1916 decemberi pártkongresszus elutasító határozata mellett.30 2 6 Jegyinsztvo, 1917. ápr. 25. G. V. Plehanov: God na rogyine. Paris, 1921. I. köt. 49-50. Potreszov különféle lapokban Plehanovéval összecsengő álláspontot hirdetett. Vö. Λ. N. Potreszov: Poszmertnüj szbornyik proizvegyenyii. Paris, 1937. 227-230. 1 'Vliegen 1914. évi idevágó szerepléséről lásd : Jemnitz János: A nemzetközi munkásmozgalom, 52-53. "A. D. Guerre 1914-1918. Socialisme, 1204. köt. î9 Uo. 30 Uo.
