Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
AZ 1917. ÉVI STOCKHOLMI KONFERENCIA 535 JJ) elérte, hogy a korábbi elutasítást megkérdőjelezzék. A francia kormányzat továbbra sem maradt tétlen, s külügyi szolgálatán keresztül gondoskodott arról, hogy Branting és az éppen Oroszországban tartózkodó Albert Thomas, fegyverkezésügyi miniszter között az állandó kapcsolat fennmaradjon.21 A francia diplomáciai kar nagy aktivitást fejtett ki. Aliizé hágai követ többször is kifogásolta, hogy Huysmansnak egyáltalán belga útlevelet adtak, amivel Stockholmba utazhatott.2 2 Miután ezt Vandervelde államminiszterként nem tagadhatta meg a párt egyik vezetőjétől, s mivel ezt Branting is kérte — ez a legmerevebb álláspont nem érvényesült. Huysmans tevékenységét az oslói és a le havre-i (a belga kormány mellé akkreditált) követ is a „hazafias francia és belga szocialisták" diszkreditálásának2 3 tekintette. A konferencia megtartása kérdésében eltérő felfogású svédországi és norvégiai francia követ közötti megbeszélésen értékelték ki az eseményeket. A megbeszélés után Thiebaut május 9-én azt jelentette: tekintettel arra, hogy a skandinávok és a hollandok orosz segítségre számíthatnak, továbbá a központi hatalmak szocialistái feltétlenül megjelennek, az elképzelhető német siker ellensúlyozására, és Branting megerősítésére kívánatosnak tartaná a francia és az antant szocialisták megjelenését. Reményét fejezte ki, hogy azok majd képviselik a francia érdekeket, s az orosz szocialistákra is kedvezően hatnak.3 4 Az antant kormányok ekkor még nem döntöttek végérvényesen. Hiszen még Ribot is egyelőre csak a pacifista „kisebbségiek" kiutazását kívánta megakadályozni, amit az antant országokkal össze kellett hangolni. Az orosz szocialisták növekvő szerepét és a Pétervári Munkástanács rendkívüli jelentőségét hangsúlyozta MacDonald április 26-i, Vanderveldhez intézett levelébert. Rámutatott, hogy az oroszok megformulázhatják az igazságos béke feltételeit, s azt kormányukra kényszerítve a nemzetközi diplomáciai élet részévé tehetik.2 5 A levélből kiderült az is, hogy a Pétervári Munkástanács akkori mensevik-eszer többsége, valamint az angol (és francia) pacifista irányzat között kezdett kibontakozni egyfajta szövetség, ami időről időre zavarba hozhatta az antant kormányait. A kibontakozó szövetség, egyik jele volt, hogy ez év tavaszán a Pétervári Munkástanács hangsúlyozottan az ILP (Független Munkáspárt) pacifistáit és BSP (Brit Szocialista Párt) internacionalistáit hívta meg Oroszországba. Ezzel egyidőben az angol kormány saját költségére szélsőséges soviniszta szakszervezeti küldötteket utaztatott Pétervárra. Míg a két angol szocialista párt támaszkodni próbált a Pétervári Munkástanácsra, a Munkáspárt vezetői kritikusan szemlélték tevékenységét. Az ILP lapja, a Labour Leader, kiállt a Pétervári munkástanács és a konferencia összehívása mellett. Az orosz munkásmozgalom jobbszárnyát alkotó nacionalisták, az antant szociálsovinisztáival egyiitthaladók (Plehanov, Potreszov) viszont szenvedélyesen ellenezték a tervet. Plehanov nemcsak azt hangsúlyozta a Jegyinsztvo április 25-i számában megjelent cikkében, hogy I belga, a francia szocialista és az angol Munkáspárt távolmarad Stockholmtól, hanem azt is, hogy az egész konferenciát a Scheidemann-féle német szocialisták szervezik, akik hamis 21 A. D. Guerre 1914-1918. Socialisme 1204. köt. 22 Uo. "Uo. 24 Uo. 2 5 1ISG. Troelstra Arch. 568/1-2.
