Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
AZ 1917. ÉVI STOCKHOLMI KONFERENCIA 531 december elején azt sürgette, hogy a Nemzetközi Szocialista Iroda haladéktalanul hívja össze a nemzetközi szocialista értekezletet.1 A skandináv szocialistáknak ez a kísérlete időben összecsengett azzal, hogy ugyancsak 1916 decemberében egyfelől az Egyesült Államok szocialistái, másfelől a holland szocialisták szintén hasonló kezdeményező lépésekre szánták el magukat. A holland vezetők már 1914 telétől átvették a Nemzetközi Szocialista Iroda (NSzI) operatív Végrehajtó Bizottságának a vezetését, P. Troelstra, H. Van Kol, vagyis az NSzI VB holland tagjai a legszorosabban együttműködtek az NSzI főtitkárával, a belga C. Huysmansszal. A holland és belga vezetők decembertől kezdve több nyilatkozatban is legszögezték: szükségesnek tartják az Internacionálé akcióját, és tévesnek tekintik az olyan számításokat, hogy valamelyik hadviselő fél átütő győzelemre számíthat.2 Mindez kétségtelenül az Internacionálé felélesztése irányába mutatott. A bizonytalan felhívások után a dánok messzebb merészkedtek. Először az angol Munkáspártot akarták megnyerni a nemzetközi konferencia gondolatának, majd Franciaországba kívántak utazni 1916 decemberében, hogy a CGT kongresszusán ismertessék elgondolásaikat — de az óvatos francia külügyminisztérium ezt megakadályozta.3 Azt viszont már nem lehetett meggátolni, hogy a francia szocialista párton és a CGT-n belül (mint ezt a két szervezet decemberi kongresszusa is bizonyította) ne erősödjék meg a háború befejezését sürgető pacifista kisebbség.4 Ε kisebbség egyúttal nyomást gyakorolt az antant kormányaira háborús céljaik világos megfogalmazása, a titkos egyezmények imperialista törekvései kiküszöbölése érdekében. A pacifista ellenzék megerősödése 1916 telére (a küldötteknek közel fele tartozott ide) ellenére azonban a régi vezetőség (Léon Jouhaux és Pierre Renaudel) még elég szilárdan kézben tartotta a mozgalom irányítását, s a nemzetközi konferenciák azonnali összehívásának tervét megakadályozta.5 Ε téli hónapok áttekintésénél látni kell azt is,.hogy tökéletes mozdulatlanságról nem lehet beszélni. Nemcsak azért, mert erősödött a békevágy, s ennek nyomán a pacifista kisebbség, továbbá megnőtt a forradalmi internacionalista baloldal befolyása, hanem azért is, mert ezekben a hetekben is mindig „történt valami", ami vagy előrevitte a nemzetközi akció megvalósításának ügyét — vagy visszavetette azt. 1916 decemberében a politikai események logikája alapján úgy tűnt, hogy kialakulóban van egy üyen akcióegység. A német szoldateszka ugyanis éppen ebben az időben tömegesen szállította Németországba a belga munkásokat és a hadiiparban kényszermunkásként alkalmazta őket. A belga szocialisták akkor az NSzI VB-hez fordultak, hogy kéqe fel a német szociáldemokratákat a közbeavatkozásra, tiltakozásra. Ez meg is történt, de a hollandok azonnal megragadták az alkalmat és jelezték; igazi haladást csak az hozhatna, ha az antant és a központi hatalmak szocialistái közvetlen tárgyalásokat folytatnának. A javaslat részben francia, részben belga ellenállásba ütközött. Viszont a 1 Erről magyarul bővebben Jemnitz János: A nemzetközi munkásmozgalom az első világháború éveiben. 1914-1917, Bp. 1975, 577. M. m. 578,543-546. 3Uo. 4Uo. »Uo. 9*
