Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530

532 JEMNITZ JÁNOS kérdés fájdalmas volta miatt, valamint azért is, mert a belga pártvezetők egy része szintén kész volt a hollandokat támogatni, az ellenállás megingott, s a francia és belga soviniszta vezetőség korlátozottan és közvetítéssel kész volt együttműködni a németekkel.6 A merev ellenállás így ezen a ponton megtört. Egy ideig úgy látszott, hogy ez a „belga akció" kimozdítja az NSzI-t és az Internacionálét a tétlenségből. 1917 január-februárjában azonban a német agresszív militarista körök újabb akciója, a korlátlan tengeralattjáró háború meghirdetése egyszerűen befagyasztotta az együttműködési tendenciákat és visszavetett mindenfajta tárgyalást, közeledést. Az oroszországi februári forradalom hatása Ez a mozdulatlanság sem tartott túl soká. A háború viharos gyorsasággal száguldó eseményei és főként a februári orosz forradalom megint új helyzetet, a közeledéshez jobb feltételeket teremtettek. A februári forradalomról, s ennek nemzetközi hatásáról ehelyütt részletesebben nem kívánunk szólni.7 Pusztán azt szögezzük le, hogy bár a német és az antant szociáldemokrata pártok vezetőségei több szempontból is eltérően reagáltak az orosz forradalom híreire, érdemileg azonban nem változtattak eddigi álláspontjukon; változatlanul támogatták kormányaikat. Ugyanakkor a februári forradalom a front mindkét oldalán szárnyakat adott mind a pacifista ellenzéknek, mind a radikális internacionalista baloldalnak. A két irányzat hangja ugyan eltért egymástól, de közös volt annyiban, hogy saját kormányaikkal szemben is sürgették a béke mihamarabbi megkötését.8 Ami közvetlenül a nemzetközi szocialista konferencia ügyét s az Internacionálé sorsát illeti, a februári forradalom ebben a vonatkozásban is új helyzetet teremtett. Még a baloldali radikálisok közül is ekkor többen úgy vélekedtek, mint ezt Karl Radek, a brémai baloldaliak lapjában, az Arbeiterpolitik hasábjain megfogalmazta: „ezekben a döntő órákban, amikor a háború kirobbanása után először elérhető közelben van, hogy fordulatot erőszakoljanak ki".9 A Pétervári Munkástanács békefelhívása újabb láncreakciót indított el. A mozzanatok részben ismeretesek. A decemberben is aktív dánok újra megszólaltak, s április elején T. Stauning, a dán szociáldemokraták vezetője és a dán kormány tagja kijelentette: amennyiben az NSzI nem mozdul meg, ők a maguk részéről •I.m. 543. 'Erről magyar nyelven részletesebben lásd Jemnitz J. : A szocialista pártok és a háború. 1914-1918. Bp. 1969. 214-224. és Vadász Sándor: Lenin és a zimmerwaldi baloldal. Bp. 1971. 169-175. Lásd még: Mucsi Ferenc: Februártól Októberig. A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv. 1977. Bp. 1977. 6-16; Niederhauser Emil: Az oroszországi forradalmak hatása Kelet-Európában i. m. 30 -40. "Jellemző, hogy Danneberg, az osztrák pacifista irányzat egyik vezetője is ilyen szellemben kifogásolta, hogy a Scheidemann-féle vezetők nem tudják az új helyzetet kihasználni. (Internationaal Instituut voor Sociale Geschiedenis, a továbbiakban IISG) K. D. XVI. 422. " K. Radek: In den Reihen der deutschen Revolution. München. 1921. 456-459.