Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497
ZERF FI GUSZTÁV GYÖRGY, A TÖRTÉNETÍRÓ 507 „... röviddel a római birodalom felbomlása előtt Európa irodalma egészen a klérus kezeibe került... S minthogy a papság, mint testület, mindig inkább a hit megerősítésére, mint a vizsgálat bátorítására törekedett, ... az irodalom . .. századokon át ártott, ahelyett hogy használt volna a társadalomnak; mert növelte a hiszékenységet s azáltal megakadályozta a tudomány haladását. Valóban annyira hozzászokott a világ ez időben a hazugsághoz, hogy nem fordulhatott volna elő semmi olyas, mit az emberek el nem hittek volna. ... A történelmet oly osztály monopolizálta, mely könnyenhívő volt foglalkozásainál és szokásainál fogva, és a melynek közvetlenül érdekében állott az általános hiszékenység gyarapítása, miután az volt az alap, melyen saját tekintélye nyugodott." Zerffi mintha csak éppen ezt a gondolatsort fűzné tovább, amikor - a középkori angol történethók papság-ellenes küzdelmeiről szólva — hozzáteszi: „Nagy hiba volna feltételezni, hogy ezek a hatalmak teljesen elveszítették befolyásukat. Elnyomó zsarnokságuk éppolyan kegyetlen mostanság, amilyen az inkvizíció boldog napjaiban volt. Ezek ugyanazok a kérlelhetetlen, engesztelhetetlen papok, ugyanazok az előítélettől sújtott vakbuzgók, ugyanazok a hiszékeny fanatikusok, akik a becsületes véleményt kizárják a sajtóból, hátuk mögött rágalmat szórnak a szerzőkre, akadályozzák őket szóban és írásban és kizárják őket egyetemeikről, nehogy a bigottok dogmatikus álmát megzavarják." Zerffi a papság saját korában is zavartalanul erős tömegbefolyását ostorozza — Buckle szellemében: „. .. szellemi dolgokban a nép ma is a középkorban van, hála az elhanyagolt és egyoldalú oktatásnak; predesztináció, kegyelem, örök kárhozat, pokoltűz és az ördög létezése ma is komoly viták tárgya. A nép még ma is azt hiszi, hogy valamely öntudatos hatalom ... eteti és öltözteti őt, vagy megbünteti háborúkkal, éhínséggel vagy rossz idővel." Buckle nyomán fogantak azok a részletek is, melyek a reformáció jelentőségét méltatják, és azok is, amelyek az ágostoni világszemléletet cáfolják pontról-pontra a ráció, a tudományos létmagyarázat érveivel. Mégsem elsősorban az igen nagyszámú, szövegszerűen igazolható részlet-egyezés rokonítja a Science of History-t ebben a vonatkozásban is a History of Civilization in England-del: sokkal inkább a mindkét művet gazdagon átszövő antiklerikális, a vallással a tudományt szembesítő szellem, amelynek rokonságát még a finom gúnnyal átitatott előadásmód azonos karaktere is aláhúzza.2 3 Nem véletlen, hogy Buckle is, Zerffi is részben éppen antiklerikális felfogása miatt került a kortársi kritika pergőtüzébe - Buckle hazájában és Magyarországon is, Zerffi pedig Londonban, a Royal Historical Society élén töltött évek alatt. De — következetesen antifeudális szemlélete mellett — részben épp ez az érvrendszer tette Buckle híveivé az új eszmék hánt fogékony ifjúságot - Angliától Lengyelországig és Magyarországig, s szerzett a szekularista Zerffi Gusztáv Györgynek jelentékeny hírnevet a 70-es és 80-as évek Londonjában.24 3 3 fi. Th. Buckle: L m. 282-284 és passim; Buckle H. Tamás: i. m. III/15-17 és passim; G. G Zerffi: Science, i. m. 502, 575-576, ilL 78, 92, 256, 461, 491-497, 623-624, 635, 702-703, 769. Vö. W. Draper: History of the Conflict between Religion and Science (London, 1875); továbbá Frank Tibor: Szekularizmus a viktoriánus Angliában, 548-554. 34Ä. Várkonyi Agnes (1970): i. m. 107-112, 205-210; uő: (1973): i. m. 1/90-96, 156-159; uő: Buckle és a magyar polgári történetírás, i. m. 616, 618, 625-626; J. M. Robertson: Buckle and his Critics (London, 1895); G. A. Wells: The Critics of Buckle (Past and Present, No 9, April 1956), 75-89; Giles R. Saint Aubyn: A Victorian Eminence. The life and works of H. Th. Buckle (London, 1958), passim, Elekes Lajos: i. m. 107-109; I. Sz. Kon: A szociológiai pozitivizmus, i. m. 45-46. A Zerffi ellenes támadásokra ld. az 59. sz. jegyzetet.
