Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497
508 FRANK TIBOR Nyilvánvaló, hogy a kenyerét részben szekularista-deista pamfletekkel és előadássorozatokkal kereső Zerffi e tekintetben nem kizárólag Buckle tam'tványa volt: a szekularista világmagyarázat — különösen Darwin fellépése után — a korszak egyik uralkodó eszmeáramlata lett. „Dogma és tudomány" szembenállásáról Zerffi még csak nem is csupán a pozitivisták (Buckle mellett valószínűleg Draper) ösztönzésére kezdett értekezni.25 De darwinista-evolúciós színezetű „lételméletében" a Buckle-hatást mégis további egyezések is alátámasztani látszanak. „A pápai és császári autoritással, egyházi és büntető törvényekkel ortodoxnak hirdetett doktrínákat felborította egy csendesen ható erő, amely tudományainkban és felfedezéseinkben jelenik meg" — írja Zerffi. „Ma már kétségbevonhatatlan tényként tudjuk, hogy különféle fajok ezrei, s6t még élőlények törzsei is kihaltak; hogy emberi lények milliói és milliói éltek és haltak meg jóval Ádám teremtése előtt. ... Tudjuk, hogy a Nap nem forog a Föld körül, hogy az ég nem rögzített boltozat.. ., hogy a földet nem a semmiből teremtették .. . hogy nem lapos, hogy zsámolyul szolgáljon az istenségnek; ... s hogy a Szentírás bölcseinek egész kronológiája pusztán rabbik és püspökök merő fabrikációja, akik semmit sem tudtak a történelemről." A Szent Ágoston megalapozta világképpel vulgár-darwinista módon harcba szálló Zerffi könyve elején és végén egyaránt azt hirdeti, hogy „a történelem legfontosabb szereplője kétségkívül az ember". Méghozzá nem is az egyes ember, hanem „az emberiség általában ... a történelem nagy és hatalmas szereplője", azaz az ember mint „nembeli lény". A történelem ismeretére éppen mint a történelem főszereplőjének van szüksége az embernek - egészül ki Zerffi gondolatmenete. Mert mi is az ember célja? A civilizáció, melyet előbb Gobineau, Guizot és Wilhelm von Humboldt különféle meghatározási kísérletei nyomán próbál meg leírni, hogy azután e fogalom értelmét - részben követve, ha meg nem is értve Buckle-t - „abban a tökéletes egyensúlyban" lelje meg, „amely az emberiség aktív és reaktív, statikus és dinamikus, vagy erkölcsi és intellektuális erői között kialakul".26 A „statikus vagy morális", illetve a „dinamikus vagy intellektuális" erő küzdelme Zerffi számára már 1874-től kezdve, s e könyvének tanúsága szerint is a történeti mozgás ábrázolásának és értelmezésének központi kategóriája, amely különösen egy évtized múltán, a Studies on the Science of General History köteteiben, Zerffi utolsó nagyobb munkájában válik mindent átfogó „történetfilozófiai" magyarázó elvvé. Az emberben — Zerffi szerint — két erő működik: az aktív-dinamikus intellektus, és a passzív-statikus morál. A Science of History szerzője szerint „a történelem minden jelenségét tudományos eszközökkel egy-egy pluszra vagy mínuszra redukálhatjuk az emberiségben működő aktív és reaktív erők relatív mennyiségében ..." „Magasabb általános és tudományos szempontból a történelem egész tanulmányozása feloldható e két erő működési zavarainak pontos feltárásában. Múlt, jelen és jövő áradó és apadó óceánjának minden jelensége; minden vallási, társadalmi, politikai, művészi és tudományos esemény filozófiailag visszavezethető morál és intellektus, vagy intellektus és morál valamely konfliktusára."27 A gondolatsor számos eleme Buckle művéből származik. Innen erednek minderiekelőtt az ember történelmi szerepéről, a civilizáció fogalmáról, a morál és intellektus 2S Vö. Frank Tibor: Szekularizmus a viktoriánus Angliában, 548-554. "G.G. Zerffi: Science, L m. 3-17, 59, 490-491, 646, 769-771. " G. G. Zerffi: Science, i. m. 17, ill. 3-4,14, 489-490, 509-511.
