Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497

500 FRANK TIBOR között ekkoriban alig akadt hivatásos történész: lelkészek, orvosok, katonatisztek, hivatalnokok, ügyvédek, bankigazgatók, újságírók, mérnökök, tanárok és - persze — a Lordok Házának tagjai között még a genealógusok és antikvaristák száma is elenyésző volt. A Társulat vezetője egy skót presbiteriánus lelkész és publicista, Charles Rogers lett, aki előzőleg sikertelenül próbálkozott a St. Andrews-i Egyetem egyháztörténeti professzurájának megszerzésével. Rogers a „historiográfus" címet nyerte el és legfőként jókora jövedelmet igyekezett húzni a Társulat rendelkezésére álló, egyébként elég szerény összegekből. Feltűnő, hogy sem ő, sem a vele együttműködő vezetőségi tagok nem igyekeztek kapcsolatot tartani azokkal a körökkel, amelyek pedig éppen az 1870-es évtizedben Oxford és Cambridge történeti oktatásának átalakításán fáradoztak. William Stubbs-ot éppen a Társulat megalapítása előtt, 1866-ban nevezték ki a modern történelem „királyi" professzorává Oxfordba (ugyanekkor lett Manchester-ben egyetemi tanár A. W. Ward); 1871-ben létrehozták az oxfordi Újkori Történeti Tanszéket is. Cambridge-ben 1873-ban vezetik be a középkori hagyományokra épülő vizsgafélét, a tripos-1 a történeti stúdiumokban is. A kezdő Cambridge-i tanárok között van ekkor már G. W. Prothero, W. Cunningham és F. W. Maitland, a Balliol College hallgatói között pedig a tudományos történetírás olyan ígéretei tanulnak, mint T. F. Tout, J. H. Round, Richard Lodge, R. L. Poole és C. H. Firth.7 A korszak friss és szakszerű törekvéseitől elhatárolódó, műkedvelő színezetű Társulat Zerffí Gusztáv Györggyel az átlagtól sokban eltérő taggal gyarapodott. Zerffitől idegen volt a régiségbúvárlatnak a többség által odaadóan űzött szenvedélye, az öncélú adatgyűjtögetés, a kisszerű, sokszor provinciális szemléletmód. A faktográfia harcos és fáradhatatlan ellenfele lett, és mindjárt tagsága kezdetén felhívta magára a figyelmet elméleti igényességével és filozofikus történetszemléletével. Már tagfelvételének évében megtartotta első előadását „Az egyetemes történelem szigorúan tudományos művelésének lehetőségeiről", amelyben gyakorlatilag teljes történetelméleti felfogását körvonalazta. A tagok zöméhez képest kitűnően felkészült Zerffit — aki már Pesten, 1848-ig „drága könyvtárat" gyűjtött össze — európai tájékozottsága és szellemi mozgékonysága ajánlhatta mindjárt a következő év őszén a Társulat Tanácsának tagjai közé. Ebben a minőségében tartja meg előadását 1876-ban „Immanuel Kant viszonya a modern történelemhez" címmel, s hamarosan négy részre tervezett előadássorozatot hirdet ,,Αζ idealizmus és realizmus történeti fejlődéséről" (1877—1880).® 7Ä. A. Humphreys: The Royal Historical Society 1868-1968 (London: RHS, 1969), 1-14. Humphreys munkáját és Zerffire vonatkozó adatait ismertettem a Századokban, 105, 1971/1, 179-181. A taglétszámra vonatkozó adatai nem fedik pontosan a Transactions of the Royal Historical Society egykorú köteteinek élén közölteket. - Humphreysnek az angol történetírás ekkori helyzetéről rajzolt, igen vázlatos képét jól kiegészíti G. P. Gooch: History and Historians in the Nineteenth Century (London: Longmans, Green & Co., 1928*, 340-401; vö. új, átdolgozott német kiadásával: Geschichte und Geschichtsschreiber im 19. Jahrhundert (Frankfurt a. M., S. Fischer, 1964), 362-426. Legújabban ld. Κ. B Vinogradov: Ocserki anglijszkoj isztoriografii novovo i novejsevo vremenyi (Leningrád, Izd. Leningr. Unyiv., 19751 ), 47-55. 8 G. G. Zerffi: On the Possibility of a Strictly Scientific Treatment of Universal History (Transactions of the RHS HI, 1874), 380-394; G. G. Zerffi: Immanuel Kant in his Relation to Modern History (Transactions of the RHS IV, 1876), 75-96; G. G. Zerffi: The Historical Development of Idealism and Realism (Transactions of the RHS V, 1877, 117-143; VI, 1877,