Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497
ZERF FI GUSZTÄV GYÖRGY, A TÖRTÉNETÍRÓ 499 levelének tanúsága szerint már az 50-es évek második felétől tanított történelmet is -ekkoriban számos honfitársa fordult megnövekedett érdeklődéssel e diszciplína felé. A 60-as évek végén „a díszítőművészetek történetének előadójaként" tagja lett a National Art Training School tanári karának, s haláláig működött e jónevű főiskolán. Mindeközben - különösen a 70-es és 80-as években - igen nagyszámú nyilvános előadást is tartott részben történeti, részben — a Sunday Lecture Society nevű ismeretterjesztő társulatban - szekularista-ateista témakörökről, s egyike lett London akkoriban jól ismert és népszerű „ismeretterjesztőinek". Saját becslése szerint pályája során mintegy 180 000 ember hallgatta meg előadásai valamelyikét, s — ennek részbeni bizonyítékaként — neve fel is bukkan különféle angol magánlevelekben, visszaemlékezésekben, mint aki „történelmet tanított Londonban".5 Zerffi tanári működésének első, komolyabb eredménye az az előadássorozat, amelyet „a művészetek történeti fejlődéséről" tartott a National Art Training School hallgatóinak, s amely 1876-ban könyv alakban is megjelent A Manual of the Historical Development of Art (A művészet történeti fejlődésének kézikönyve) címmel, Londonban. Ε pozitivista és determinista gondolkodóktól, mindenekelőtt Taine-től, Carriere-től befolyásolt, de Darwin, sőt Ctobineau ekkor rendkívül gyorsan terjedő tanaitól sem érintetlen munka már sok jellegzetesei megmutat Zerffi történet felfogásából,no ha ennek elsődlegesen a művészet, pontosabban „a díszítő művészet" fejlődését érintő összetevőiről tudósít. Zerffinek e könyv megjelenésekor már kialakult nézetei voltak a történetírás céljáról, értelméről és mikéntjéről is. Bár 1848 előtt irodalmi kritikusként dolgozott leginkább, nyilvánvalóan maga is felfigyelt a reformkor szellemi életét mind általánosabban jellemző történeti érdeklődésre és olvasta a korszak történeti-történelemszemléleti irodalmát. Angliai történeti munkásságának gyökerei tehát valószínűleg a magyar reformkor és a 48-as forradalom élményeiből táplálkoztak, ha figyelme csak az 1870-es években terelődött is az alkalmazott műtörténetírás felől a historiográfia irányába.6 Evvel függhetett össze igen korai, 1874 tavaszán történő belépése az akkor még fiatal angol Királyi Történelmi Társulat, a Royal Historical Society tagjainak sorába. Az 1868 novemberében megalapított RHS ezekben az években még a dilettantizmus és a részvétlenség okozta súlyos gondokkal küszködött. „Királyi" címét sem azonnal, hanem csak 1872-ben nyerte el, s hosszú évekig eltartott, amíg a kezdeti, néhány tucatnyi taglétszám 1874 végére 383-ra, 1880 tavaszára pedig 670-re emelkedett. A tagok 5 Ld. a 2. és 3. sz. jegyzetet, továbbá G. G. Zerffi: Faust, von J. W. Goethe. With Critical and Explanatory Notes (London: Simpkin, Marshall & Co., 1859'; London: Nutt, 1862J, címlapok); állampolgársági okmányát ld. Public Record Office (PRO, London), HO 1/107/3964; történelemtanári működéséről G. G. Zerffi - W. Herbage, 1881. márc. 24., Royal Historical Society Archives, H3/1/1; John Robertson - Mrs. T. E. Ellis, 1909. nov. 22., National Library of Wales (NLW, Aberystwyth, Cardiganshire, Wales), D. R. Daniel Papers, 31/3; G. G. Zerffi: Studies on the Science of General History (London: Hirschfeld, 1887-89), I/IV. Vö. R. Várkonyi Agnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban (Budapest, Akadémiai, 1973), Π/256-257. - Köszönettel tartozom P. Α. Brand-nak (PRO), valamint Ν. C. Masterman-nek (University College, Swansea, Wales) és B. G. Owens-nek (NLW) a dokumentumok felkutatásához nyújtott segítségükért. 'Részletesen elemzi Zerffi művészettörténetét idézett tanulmányom: Művészetszemlélet és történelemfelfogás ..., 1-9. - A reformkori magyar történetírásról ld. R. Várkonyi Ágnes (1973); i. m. II/17-223; Pamlényi Ervin: Horváth Mihály (Budapest, Művelt Nép, 1954), 13- 20. 7·
