Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442

A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 491 éleződő viták során oda vezettek, hogy a jobboldal megkérdőjelézte az 1945-ös vonal helyességét. Amikor a fúzió - 1946 nyarán - vitát váltott ki a vezetőségben, Vajda az 1945 májusi álláspont alapján értékelte a párt helyzetét, múltját, álláspontját, a weimari demokráciáról. Előadásának fő elemeit csak sajtótudósításból ismeqük. Eszerint utalt mindkét pát 1945 előtti hibáira, és azt hangsúlyozta, hogy több az összekötő elem, mint az elválasztó. Kéthly azonban élesen kikelt az önkritikus hang és a weimari demokrácia bírálata miatt.16

1

Ezzel megindult a vita a politikai irányvonalról. A párt mindhárom irányzata kifejtette nézeteit a pártvezetőség ülésein kívül is. A vita első állomása az akkor még baloldali Bánnak 1946. szeptember 20-i Az SzDP irányvonala című előadása. Ebben az 1945 májusi álláspont alapján élesen bírálta a párt 1944 előtti politikáját. A sajtóközlések szerint kijelentette, hogy 1944 márciusáig „a Szociáldemokrata Párt csak azért, hogy a föld felett maradhasson, hogy el ne veszítse a tömegek vezetését, kénytelen volt opportunista módon sok mindennel megalkudni, ami homlokegyenest ellenkezett a szocialista elvekkel". 1945 májusában alakították ki a párt új politikai irányvonalát, ekkor határozták el az MKP-val való szoros együttműködést, noha voltak, akik ezt hibáztatták. A párt harcban kialakított irányvonala, mondta, helyesnek bizonyult. Most pedig olyan időszak következik, amikor „elő kell venni" az osztályharcot. A párt forradalmi szocialista, és ha az osztályharc megkívánja — éppúgy, mint 1912-ben — az utcán fognak röpködni a jelszavak. Bán beszéde egy év óta először hangsúlyozta megint, hogy a párt új politikáját 1945-ben alakították ki, s hogy egyik lényeges eleme a kommunistákkal való együttműködés. Ez az előadás volt Bán utolsó, egyértelműen baloldali fellépése. Ezt a koncepciót magyarázta tovább Justus Uj, nagy osztályharcok előtt c. cikke.162 Szakasits e hónapokban szintén nem egyszer foglalkozott a párt politikai irányvonalával. A pártvezetőség vitái ezt meg is követelték. Nézetei kezdetben igen ellentmondásosak voltak, és gyakran változtak a vita pillanatnyi helyzete szerint. Szeptember 18-án mint választási lehetőséget vetette fel a három alternatívát: az ellenzékbe vonulást, a középpártiságot vagy a forradalmi, baloldali politika folytatását. A vita lezárása nem volt egészen világos. Zavaróan hatott Bánnak az az álláspontja, hogy a két utolsó lehetőség kombinációját alkalmazzák. Szakasits zárszava az elkészítendő akcióprogramot állította a középpontba. Egy ideig még többször is fellépett a középpárti pozíció ellen, a pártot mint a forradalmi szocializmus képviselőjét emlegette, és azt, hogy ha az osztályharc fejlődése megkívánja, a párt a tömegek aktív mozgósításától nem zárkózik el.163 Végül azonban — a jobboldal fokozódó nyomásának is engedve - saját, illetve a centrum álláspontja szerint összegezte a párt politikai irányvonaláról kialakított véleményét. Ezt három különböző beszédében tette: az 1946. október 22-i megyei titkári értekezleten, a december 20-i választmányon, valamint az 1947 februári, 35. kongresszuson.16

4

Sem a jobboldal, sem a baloldal álláspontját nem osztotta, de inkább a baloldallal polemizált. 16

'N, 1946. jún. 4. és PI Arch. 283/4-27. 1 «2

Világosság (a továbbiakban V) - 1946. szept. 22. és V, 1946. dec. 25. 16 3

N, 1946. szept. 25. és V, 1946. okt. 20. 164

PI Arch. 283/16, 283/2-6 és PI Arch. 283/7-133.