Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
492 MOLNÁR JÁNOS Interpretációjának központi eleme a kompromisszumokat felhasználó „forradalmi realista" politika volt. A decemberi választmányon hangsúlyozta először - kissé megkülönböztető jelleggel —, hogy a párt politikai irányvonalának alapelvei 1941-ben alakultak ki. Szemben a baloldal ez időben gyakran hangoztatott tömegmozgósítási terveivel, úgy vélte, hogy az átalakulás folyamatát forradalmi eszközökkel lehet ugyan siettetni, de csak nagyon nagy körültekintéssel. Nem értette ide az 1946 márciusi tömegmozgalmakat, különösen nem a „népítéleteket". Egyáltalán: az átalakulás — mondta — hasonlít a kertész munkájához, és a pártnak ebben a szellemben kell dolgoznia. Fellépett a baloldal egyes tagjai által emlegetett munkáskormány, a két munkáspárt koalíciós kormányának elképzelése ellen. Most is visszautasította a középpárti koncepciót, bizonyos konkrét értelmezésben azonban tudomásul is vette. Fontosnak tartotta ugyanis a párt „békeközvetítő" szerepét a két „szélsőség", az MKP és az FKP között. Ugyanakkor hangsúlyozta a demokratikus összefogás, a koalíció fenntartásának fontosságát. Az MKP-hoz, illetve a Szovjetunióhoz való baráti viszony nem taktika, hanem a párt politikájának alapeleme - mondotta. Mindamellett a korábbiaknál sokkal nyomatékosabban szólt arról, hogy a párt nem tűri tovább az MKP egyes szervezeteinek vagy funkcionáriusainak erőszakoskodását, keményen és határozottan szembeszáll velük. Végül ezekben a beszédeikben már nem tért ki a párt 1944 előtti politikájának bírálatára. Ez a momentum a továbbiakban is hiányzott nála, egészen a 36. kongresszusig. A jobboldal álláspontját a leghatározottabban Szeder fogalmazta meg. Érintve a felszabadulás óta az ország és a párt helyzetében bekövetkezett változásokat, megállapította, hogy vannak, „akik ezekből a tényekből arra a helytelen következtetésre jutnak, hogy a párt irányvonala megváltozott. Más, mint volt háromnegyedszázados történelme során ... Voltak egyes elvtársak, akik úgy vélték, hogy a pártnak most új életet kell kezdeni, amit csak új emberekkel tehet meg, sőt egyesek odáig is eljutottak, hogy szerették volna a párt nagyszerű történelmi múltját felszámolni. Most már azonban ezek az elvtársak is belátják, hogy a párt iránya nem változott, mint ahogy nem is változhat meg." Sem a másik párttal való együttműködés, sem a koalíció nem a párt irányvonalának a megváltozása. Tervszerűen kell dolgozni a szocialista eszmék terjesztésén, a munkásosztály szervezésén „minden eszközzel, amely a proletárság jogérzetével megegyezik. Úgy, amint azt a Szociáldemokrata Párt 1903-as programja megállapította." A félreértések elkerülésére még hozzátette: egyesek „új módszerekről és harci eszközökről beszélnek, amikor az új idők beköszöntése csak tágabb lehetőséget biztosított jól bevált eszközeink alkalmazására".16 5 A felek úgy vitatkoztak, hogy a másik oldalt csak „egyes elvtársaknak" emlegették, senki nem nevezte nevén a vitapartnert. A 75 éves múlt 1947 közepén, a választási harc meg az évforduló miatt is került az agitáció előterébe, és lett a választási harc egyik fő jelszavává, elsősorban a jobboldaliak között. A választások után, amikor a párt súlyos helyzetbe került, a jobboldal a 45-ös politikai irányvonalnak nemcsak egyes elemeit, hanem az egészét megkérdőjelezte, és a párt politikájának teljes megváltoztatását követelte. Legelső célja most is az MKP-val való teljes szakítás kierőszakolása, a munkásegység politikájának megszüntetése, az ellenzékbe 161 Szeder: Pártunk általános irányvonala (PSz, 1947. febr.).
