Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
482 MOLNÁR JÁNOS erősödött, az illegális párt tagjai aktívan dolgoztak a szakszervezetekben és a szociáldemokrata pártszervezetekben is. Ez a helyzet egyre elevenebb problémává tette: milyen lesz az együttműködés a két munkáspárt között a jövőben. Azzal, hogy a háború után a kommunisták legális pártként jelennek meg a politikai porondon, a szociáldemokraták számoltak. Főként a baloldaliak, akik nem éltek sokáig abban az illúzióban, hogy angol-amerikai megszállás következik. A programtervezet vitájában figyelmeztették is Mónust arra, hogy többek között azért is kell radikálisabb, szocialistább program, mert különben a párt a radikális, baloldali nyomás alatt szétesik. A jobboldali vezetők főként a „bolsevista veszélyt" látták. Kéthly 1943 májusi feljegyzése is erre mutat. Feltehetően az elnökség ülésére készítette, vagy ott el is mondta. Igen érdekesen elemezte a párt belső helyzetét. Új, „nemzeti" politikáját, írta, tagságának egy része nem érti, és az „Eszme" elárulásának tartja. Sok párttag a csodavárás hangulatában van, azt hiszi, a háború befejeztével azonnal szocializmus lesz, és figyelmen kívül hagyja, hogy még azután is az osztályharc új fejezetei következnek. Ugyanakkor számolt azzal, hogy valamennyi részt engednek a pártnak a hatalomból, és javasolta, hogy erre készüljenek fel, keressenek vezetésre alkalmas embereket. Felhívta a figyelmet arra, hogy az üzemekben agitálnak a diktatúra hívei, az általa használt kifejezéssel: a „bolsik". Ezek az élet hétköznapjaiban is a munkások mellett vannak, hirdetik eszméiket, „folyton és szakadatlanul hatnak" rájuk, s közben pedig támadják, denunciálják az SzDP vezetőit. Úgy látta, hogy az SzDP nem elég eredményesen harcol ellenük, és a „bolsik" befolyásának növekedésétől kell tartani. Erősíteni kell a bolsevisták elleni harcot, mert a háború végén a politikailag képzetlen tömegek egy része könnyen bedől nekik. Annál is inkább, mert azok tanultak 1919-ből, és ügyesen dolgoznak többek között a szakszervezeti pozíciók erősítésén. Azt javasolta, hogy új, modernebb, hatékonyabb propagandamódszereket dolgozzanak ki. Folytassanak műhelyagitációt, szervezzenek beszélgetéseket, lássák el megfelelő anyagokkal az előadókat, neveljenek ki alkalmas gárdát, amely képes az ilyen csendes, kérdés-felelet agitációban helytállni.142 1943 végén és 1944 elején Peyer is kitért erre a problémára, bár mindig nagyon homályosan. A Magyar Szakszervezeti Értesítő 1943. évi utolsó számában Az erőgyűjtés munkája címmel írt vezércikket. Ebben kifejtette, hogy harc folyik a munkások megnyeréséért. „Az irányítás máshonnan jön, olyanok részéről, akik a nyilvánosság előtt nem is mutatkoznak, de az anyagi támogatást ők nyújtják és egyúttal megszabják az irányt és a keretet. . . Jelentkezik ez a törekvés sokszor radikális jelszavakban, nálunk ismeretlen túlzásokkal."14 3 Ez aligha vonatkozhatott a nyüasokra, hiszen azok mutatkoztak, és egyébként sem „nálunk ismeretlen" radikális túlzásokkal jelentkeztek már ekkor. 1944 januárjában Peyer A jövő feladatai címmel írt cikket a lapba. Új világ jön — mondja -, amelyben az SzDP önállóan akarja betölteni történelmi hivatását, „együttműködve azokkal a társadalmi szervezetekkel és politikai pártokkal, amelyek, ha nem is mindenben, de nagy vonásokban egyetértenek velünk". Nem lehet a párt semmiféle más törekvés eszköze, szembe kell szállni a demagógiával, mert az lerombolhatja, amit „fáradságos munkával felépítettünk". Számot kell vetni a tényekkel, szembe kell szállni a jelszó-142 PI Arch. 658/5/239/VII. 14 'Magyar Szakszervezeti Értesítő, 1943. dec. 15.
