Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 483 radikalizmussal és számolni kell a munkásosztály „gazdaságilag és kultúrában visszamaradott részével is, amely hajlamos a lázálmokban fogant demagógiára".14 4 A Peyer—Szeder-féle vezetés politikai koncepciójának kiinduló pontja a szervezetek, a munkásosztály megóvása mindenfajta előkészítetlen akciótól, abban reménykedve, hogy ez nemcsak a pártot, a szervezeteket, hanem a munkástömegek harcos elemeit is átmenti. Természetesen aligha lehet hibának felróni, hogy Peyerék — általában a pártvezetés - nem állott ki nyíltan 1918 eszméje mellett. A Békepárt sem emlegette, hiszen nem ez volt az aktuális feladat. De az SzDP vezetőinek 1918-at visszautasító nyilatkozatai mögött a Kállay-kormányba, illetve különösen külpolitikai manővereibe vetett reményük rejlett. S ez olyan nagy volt, hogy még belpolitikája ellen sem tudtak határozottan fellépni, még kevésbé követelték távozását. A meghatározó elem az a feltevés volt, hogy a Kállay -kormánynak sikerül antibolsevista politikáját a nyugati hatalmak előtt népszerűvé tenni, és az országot a rendszer fenntartásával elszakítani a németektől. Ez a koncepció illúziónak bizonyult. A Kállay-féle tervek megalapozatlanok voltak és csődbe jutottak, s velük együtt az SzDP jobboldali vezetőinek reményei is. A kivárási politika nem tudta megőrizni a munkásosztály szervezeteit, politikailag aktív tagjait, megakadályozni az ország kifosztását, a fasiszta háború szolgálatába állítását, sok százezer magyar honvéd, munkaszolgálatos és zsidó pusztulását, végül az ország megszállását, s a „területi követelések" teljesüléséhez sem vezetett. De ez a politika arra sem volt alkalmas, hogy felkészítse a pártot, a munkásosztályt a háború utáni fordulatra. A párt élete szervezetileg fellendült, taglétszáma, befolyása nőtt, munkástömegei tettrekész várakozással tekintettek vezetőkre, ők azonban ezt az erőt csak a jövőre várva-hagyatkozva veszni hagyták. * A „nemzeti egység", amely a parlament őszi ülésszakán néhány kérdésben körvonalazódott, 1943 végére, 1944 elejére felbomlott. Egyrészt kiderült: a Kállaynak adott angol figyelmeztetés reális, nem lehet csupán az angol-amerikai féllel tárgyalni, és kitűnt az is, hogy Kállay az elhatározó lépésre nem képes. A békére vágyó tömegek, amelyeknek szintén voltak illúzióik a „sima" kiugrásról, határozott cselekvésre ösztökélték pártvezetőségeiket is. Mindezek következtében 1943 végén, 1944 elején egyrészt a kormány is fellépett a Kisgazdapárt és az SzDP vezetői ellen, másrészt ez utóbbiak elhatárolták magukat tőle. A január 21-i választmányi ülésen Kéthly beszélt „azokról a hírekről, amelyek a német-angol különbéke körül keringtek, s amelyek meglepően gyorsan elültek", s így a hozzájuk fűzött remények is illúzióknak bizonyultak.145 Peyer Kassán 1944. január 30-án kijelentette, hogy a párt „semmiféle közösséget" nem vállal a kormány politikájával, és nincs is tudomása arról, hogy erről a „túloldalon" beszélnének. Ilyen értelemben szólalt fel a február végi összbizalmi értekezleten is.14 6 144 Uo. 1944. jan. 15. 2. sz. A kassai választmányi ülésen január végén azt hangsúlyozta, hogy „mi nem vagyunk barátai semmiféle oldalról alkalmazott diktatúrának és erőszaknak" (N, 1944. febr. 1.). 1 4 5 Uo. 1944. jan. 23., febr. 1. és Pintér: i. m. 251. 14 6 Uo. 283-289 és A reakció ellen 99-109. 6
