Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 481 A monopóliumra való törekvés elvetése általában helyes volt. Az ellenkezője nem segítette volna a nemzeti összefogást. A baj csak az, hogy a Népszava nem szólt arról: ki vezesse a harcot a független Magyarországért. Még annyit sem írt, mint amennyit Bajcsy is elismert, hogy a munkásosztály a szociális fejlődés „élharcosa". Ezzel is összefüggésben a Népszava nemcsak a politikai fejlődésről, hanem az aktív politikai harc szükségességéről szintén elég keveset írt. 1943 szeptemberében azonban egy — h szignójú - cikk igen tanulságosan szembeszáll azokkal az ismert szociáldemokrata nézetekkel, hogy előbb „az embereket kell megváltoztatni... és csak azután lehet a körülményeiket, amennyiben erre azután még egyáltalán szükség lesz". Ez a felfogás téves, írja a cikk. „Ha ezek a tanácsadók csak az ember tökéletesítésével törődnek, hogyan akarják majd egyáltalán megállapítani, mikor lesznek és mi módon lesznek eléggé érettek az emberek egy alapvető szociális változásra? Lehetséges-e egyáltalán végignézni világszerte az égbekiáltó igazságtalanságokat anélkül, hogy megkísérelnék ezeket az emberekcsinálta körülményeket megváltoztatni? " S végső következtetése: „Hazugság és csalás az az állítás, hogy a szociális haladás csak az ember erkölcsi tökéletesedésének az eredménye lehet és hogy a szociális rend minden megváltoztatása a szabadság megsértése. A szociális realitások az embertől aktív magatartást követelnek, szociális tetteket. Akarva, nem akarva rá vagyunk kényszerítve, hogy részt vegyünk országunk szociális életében."138 Néhány cikk még utal az ilyen magatartás szükségességére, de igen elvontan. „Az új világ nyilván elérkezik, itt lesz, de senki se higyje, hogy önmagától alakul ki, senki se higyje, hogy tétlenül várhatja be a jobb, a szebb, a biztonságosabb, emberségesebb új világot..."13 9 Természetesen sokkal következetesebbek voltak ezekben a kérdésekben a lapnál dolgozó kommunisták cikkei. Jól mutatják ezt Kállai Gyula írásai. Kállai világosan megírta: „A közelmúlt eseményei, sajtóvitái és politikai harcai a közvélemény előtt is bebizonyították, hogy a jövő Magyarországának az ipari munkásság a vezető osztálya. Az az osztály, amelyik a parasztsággal és a haladó értelmiséggel a nemzeti érdekekért vívott harc élén áll, s egyetemes szabadság jelszavaival és belső szociális követeléseivel a demokratikus kibontakozás legfőbb biztosítéka."140 A munkásosztály vezető szerepét, a két dolgozó osztály szövetségét többször is következetesen hangsúlyozta: „A független Magyarország és a népi demokrácia megvalósításának az ipari munkásság mellett a parasztság a leghatalmasabb bázisa", — íija máshol.14 1 A Népszavának természetesen igen korlátozottak voltak a lehetőségei. De e korlátok között is sokkal pozitívabb, hasznosabb munkát végzett, mint a hasonló szituációban levő Peyer-Szeder-vonal. * A kommunistákat ért súlyos csapások megnehezítették az illegális párt tevékenységét, de nem tették lehetetlenné. 1943 végén a jobboldali pártvezetőség minden igyekezete ellenére a kommunisták és a szociáldemokraták együttműködése újra raeg'3 3 (h): Beszélgetés a szociális változásokról (N, 1943. szept. 4.). 139 Uo. 1943. szept. 5. (A jövő előkészítése). 1 4 0 Kállai Gyula: Szabadságunk születése (Gondolat 1973. 163.). 1 41 Uo. 165. 6 Századok 1978/3
