Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
480 MOLNÁR JÁNOS általános, a kormányzat részéről is meginduló .jövőtervezések" közepette a szocialista jövőt emlegette. Az uralkodó osztályok egyes csoportjai részben azért, hogy a nyilasok kezéből kivegyék a szociális fegyvert, részben, hogy az akut problémákat „elnapolják", különféle politikai, közgazdasági társaságokban megkezdték a háború utáni gazdasági problémák vitatását. 1943 tavaszán egyre több idevágó konzervatív elképzelés kelt szárnyra. Lázár Andor nyugalmazott igazságügyminiszter az Országos Nemzeti Klubban úgy vélte, hogy „elérkezett már az az idő, amikor Magyarországon is saját nemzeti és gazdasági nézőpontjainak figyelembevételével egész rendszeresen és intézményesen kell a háború után felmerülő gazdasági feladatok megoldása kérdésével foglalkozni". Februárban vitéz Pétery István az átmenetgazdálkodás előkészítését sürgette, ami csak akkor sikerül, ha „a háború végére fokozott mértékben biztosítjuk az általános rendet és fenntartjuk a szigorú fegyelmet". Bornemissza iparügyi miniszter áprilisban a kormány nevében átmeneti gazdasági terv készítését javasolta. Kállay 1943 decemberében bejelentette, hogy „a békére való felkészülés teljes erővel folyik ... a Teleki Pál Intézetben, az átmenetgazdasági kérdések problémái a csúcsminiszter úr irányításával. . . munkában vannak".13 4 A kormánynak e tervezgetésekbe a szakszervezeteket is sikerült bevonnia. November 23-án az Iparügyi Minisztériumban ankétot rendeztek az átmenetgazdaság problémáiról, s ezen a Nemzeti Mu'nkaközpont és a Hivatásszervezet képviselői mellett a szakszervezetek képviseletében Kabók és hét társa is jelen volt.1 35 Ilyen körülmények között fontos volt, hogy a Népszava bemutassa: milyen legyen a népnek is jó átmenetgazdálkodás. Markos említett cikkei erre is igyekeztek választ adni. A sorozat X. — Összefoglalás és a fogalmak tisztázása című — fejezete kijelentette, hogy „a munkásság és a parasztság az a társadalmi erő, amely hivatva van a tervgazdaságot megvalósítani... a munkásság és a szegényparasztság szövetsége politikailag éppen olyan szükségszerűség, mint gazdaságilag a tervgazdaság és az átmenetgazdaság".1 3 6 Markos a baloldal néhány más képviselőjéhez képest is inkább szűkítette, mint bővítette a nemzeti összefogás lehetséges kereteit, bár alapjában helyesen jelölte meg. Ugyanakkor e tervezgetésekben benne rejlett az az elképzelés is, hogy a ma Magyarországa a háború végével szinte önmagától változik a holnap Magyarországává. Úgy véljük azonban, hogy a Népszava vonalának legfőbb ellentmondása az volt, hogy nem kellőképpen hangsúlyozta a munkásosztály vezető szerepét. A Népszava cikkei szerint egyetlen osztály sem vállalkozhat kormányzásra, és a „közmegegyezés" alapján a neki jutó helyet az ipari munkásság öntudatosan, fegyelmezett szervezettséggel veszi tudomásul. Ε cikkek elvetik a monopóliumra való törekvést. Szakasits igen gyakran írt erről 1943-ban. így április 11-én: „A szervezett szociáldemokrata munkásság senkire sem akarja ráerőszakolni a maga álláspontját... Mi nem törekszünk monopóliumra". Szeptember 12-én: „Monopóliumra sohase törtünk és nem is törünk ezután sem". Október 10-én: a Kisgazdapárt és az SzDP szövetségének elvi alapja „az egypártrendszertől való irtózás" — stb.13 7 13 4 Magyar Nemzet, 1943. jan. 22., febr. 6., N, 1943. ápr. 15., OKN, 16. köt. 515. 1943. dec. 3. 1 3 5 PI Arch. 672/62. 1943. nov. 26. 136 N, 1944. jan. 1. 1 37 Szakasits: i. m. 44-46, 57,61.
