Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442

A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 475 A hatodik fejezet kötelező kollektív szerződéseket, általános szociális biztosítást, nyolcórás munkaidőt, fizetett szabadságot stb. követel, és javasolja, hogy — a munkások és a munkáltatók szervezeteinek képviselőiből - hatósági szervként működő munkakamarákat hozzanak létre. A hetedik fejezet a sokgyermekes családok, az anyák fokozott védelmét, a napközi otthonok fejlesztését, az egészségügyi ellátás javítását követeli. A nyolcadik fejezet szerint - állami program alapján - évente annyi lakást kell építeni, hogy a lakáshiány a terv megvalósulásával megszűnjék. Fel kell számolni a lakbéruzsorát. A kilencedik fejezet ifjúságvédelmi és tanonctörvényt, a tizenöt éven aluliak munkájának eltiltását, fokozott egészségvédelmet, pályaválasztási tanácsadót, szabad önkormányzatú ifjúsági egyesületeket követel, valamint azt, hogy a levente-intézményt változtassák az ifjúság testnevelését szolgáló szervezetté. Az utolsó — tizedik — fejezet elsősorban a tanuláshoz követel mindenki számára megfelelő feltételeket. Az iskoláztatás minden költségét az állam fedezze, a tanítás és a tanszer legyen ingyenes. A nevelés az alsófokú oktatástól az egyetemig legyen demokratikus, szocialista szellemű, s álljon kapcsolatban a gyakorlati élettel. A felekezeti és a magániskolákat meg kell szüntetni. A tervezetet — egy-két kivétellel — mindenki élesen bírálta. De nem azonos indokkal. A pártvezetőségi tagok egy része szerint nincs szükség rá. Kéthly úgy vélte, hogy elegendő lenne „átfésülni" az 1903-as pártprogramot, kigyomlálni belőle a „legkirívóbb anakronizmusokat", és csak szabadabb vitalehetőségek után kellene új programot készíteni. Ha mégis szükséges, egyértelműbben emeljék ki a párt általános céljait, és szerkesszék át az egész tervezetet. Fanyalogva fogadta a tervezetet Peyer is. A párt későbbi baloldalának tagjai a tervezet politikai bátortalanságát, opportunista, liberális szemléletét ítélték el. Szemére hányták Mónusnak, hogy — bár nem ért egyet velük - a jobboldali pártvezetők hatása alá került. Radikálisabb, szocialistább programot követeltek. A javaslatból nem derül ki világosan, milyen politikai változásokra számít -mondták. Justus szerint a tervezet utópisztikus, „mert nemcsak azt tételezi fel, hogy a kapitalizmus a háború befejezése után lényegileg nem változik, hanem azt is, hogy a monopolkapitalizmust le lehet bontani, legalább részben, anélkül, hogy a termelő(tulajdon-) viszonyokat a szocializmus irányában lényegesen megváltoztatnók". A nyugati koreszmékhez (?) való csekély terminológiai közeledéstől eltekintve, marad minden a régiben, hiszen a program a nem szocialistáknak szól — írta egy másik hozzászóló. Csak arra alkalmas, hogy az értelmiség egy részét, a kiskereskedőket, a kispolgárokat meggyőzze „a magyarországi szociáldemokrata mozgalommal való kooperáció lehetőségéről, hiszen ez az irat bizonyosságot nyújt: a párt a jövőben is éppoly ártalmatlan kíván lenni, mint az elmúlt két évtizedben, vezetői nemhogy szocialista uralmat nem akarnak, de egyenesen ígérik, hogy semmi hasonló belátható időn belül nem jöhet szóba és ... a radikalizmust Magyarországon továbbra is Parragi képviseli". Egy másik levele szerint Mónus azt reméli, hogy külső hatalom biztosítja a párt monopóliumát és hatalmát, továbbá csak a Nyugatot látja, de megfeledkezik a Keletről. Alapjában kommunista elvek szerint bírálva tett kiegészítéseket Markos György. Mindenekelőtt azt kívánta, hogy a program szögezze le: a szocializmusba való fokozatos átmenet idejére szól. A proletárdiktatúra kimondását követeli, s javasolta a munkásság lehetséges szövetségeseinek említését.