Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442

476 MOLNÁR JÁNOS Néhány ponton a hozzászólók különösen fennakadtak. Gáspár Zoltán szerint teljesen felesleges alkotmánykészítés körüli vitákkal lekötni a proletariátus erejét. Mások a népköztársasági államforma határozott kimondását követelték, és nem a népszavazást róla, hiszen ezt még a Kisgazdapárt ugyancsak 1943-as programja is így tartalmazza. Fasiszta ízű beütésnek tartották a munkakamarákat, hiányolták a kötelező nyolc osztályos általános iskolát, és követelték a leventeintézmény azonnali felszámolásának kimondását. Justus szerint a termelőeszközöket — addig is, ameddig köztulajdonba vehetők — az egész nép irányítása és ellenőrzése alá kell vonni. A monopóliumokat, a hitel- és bankszervezetet szocializálni, nem pedig államosítani kell. Igen sajátos volt a hozzászólók véleménye a földreformról. Justus alacsonynak tartotta a 200 holdas kisajátítási határt, mivel ez lehetetlenné tenné a technikailag fejlettebb mezőgazdasági nagyüzemek fenntartását, a termelés csökkenését idézhetné elő, s ezzel veszélyeztetné a munkásság ellátását. Még az agrárproletariátus többségének életképes birtokhoz jutásához sem lesz elegendő föld. Györki Imre 500 holdra javasolta felemelni a kisajátítási birtokhatárt. Sem a jobb-, sem a baloldal nem értette a munkásparaszt szövetség fontosságát, lényegét. Az 1943-as programtervezet készítői azzal számoltak, hogy a háború a német fasizmus és szövetségesei vereségével végződik, és ez kedvező lehetőséget teremt a demokratikus fordulatra. A program konkrét követelései ezt tükrözik. Szociális, családvédelmi, ifjúságvédelmi és lakáspolitikai követelései példamutatóak voltak. Ezek nagyobbrészt az akkor Magyarországon is ismert Beveridge-terv adaptálásával kerültek be a programba — a baloldali bírálók szerint nem is vették át minden fontos javaslatát. (A Beveridge-terv a tőkések megértő magatartására és a dolgozók terhére alapozott maximális szociális intézkedéseket tartalmazott.) A programtervezet sok mindent helyesen közelített meg abból, ami a munkásosztály lehetősége és feladata lett 1945 után. így a gazdaság fokozatos átszervezésének útját, a földreformot stb. Mégsem volt alkalmas arra, hogy irányt mutasson a munkásosztálynak. Mindenekelőtt azért, mert még csak nem is érintette az alapvető kérdést: a hatalom kérdését. Ezt a program baloldali bírálói helyesen látták. Ez a — még csak belső — tervezet fel sem veti a munkásosztály, a párt részvételét a hatalomban. Az alkotmányozó nemzetgyűlés, a népszavazás követelése azt mutatja: a párt maximálisan azzal számolt, hogy valamiféle polgári vezetés alatt álló koalíció tagja lesz, méginkább, hogy továbbra is ellenzékben marad. A párt nem akart „a hatalomhoz nyúlni". A másik alapvető hiányosság, hogy — a Népszava akkori publicisztikai állásfoglalásaitól is elmaradva — nem szól a munkásosztály lehetséges szövetségeseiről. A Népszava 1943-ban is propagálta a munkásság, parasztság és értelmiség összefogását. A programtervezet „mindenkivel" kifejezése ezt nem pótolta. A program nem tárgyalja a munkásosztály szervezeteinek, a szakszervezeteknek a problémáját, és természetesen szó sem esik a programban a másik munkáspárttal való összefogásról, amelynek a szociáldemokrata szervezetekben való illegális jelenlétéről és fokozódó befolyásáról a tervezet készítői is tudtak. De ha elfelejtették volna, a baloldali bírálók emlékezetükbe idézték. Ezzel a programtervezettel az SzDP vezetése nem tudott olyan alapelveket megfogalmazni, amelyek a követelményeknek megfelelően készítették volna fel tagságát a jövő feladataira - elmaradt a kor követelményeitől.