Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 471 parázslani. És ha ez még nálunk nincs is meg, elébe kell vágnunk és ezt másképp, mint egy komoly szociálpolitikával aligha fogjuk megoldani." Rupprecht Antal szerint is „a bolsevizmus melegágya az elégedetlenség és ellátatlanság".10 8 A szociálpolitika fontos feladatait a szociáldemokrata párt is hangsúlyozta, s azt is, hogy a rend megőrzése szerinte is fontos. Malasits kijelentette, hogy „mi nem akarunk sem felforgatást, sem még egyszer olyan dolgokat, amelyek miatt aztán később a korbács a munkásosztály hátán csattan el" — de követelik a szólás és szervezkedés szabadságát.10 9 Ugyancsak támogatták a hadsereg megerősítését, amit Kállay minden áldozatot megérdemlő dolognak tekintett. Malasits Géza szerint a szabadság, függetlenség és szabad önrendelkezési jog legfőbb eszköze a korszerű hadsereg, így „az első és legfontosabb szempont tehát a hadseregnek korszerű fegyverekkel való felszerelése. Ennek érdekében minden lehetőt el kell követni: anyagi eszközöket, munkaerőt, mindent, amit ennek a célnak érdekébe és szolgálatába kell állítani".11 0 Erről beszéltek a felsőházi szónokok, így vitéz Somogyi Béla is. Nem lehet olyan ember, aki „nem látja be helyzetünk bizonytalanságát és honi hadseregünk szükségességét".11 1 A felsőházban pedig már azt követelték, hogy hozzák haza a hadsereget. Czettler Jenő december 14-i felszólalása szerint egyesek még mindig azt a szólamot emlegetik, hogy tartsuk meg továbbra is a magyar vitézi rezolúciót. „Hagyjuk abba ennek hangoztatását, méltóztassék odahatni, hogy jöjjön vissza az a hadsereg, amely határainkon kívül teljesíti kötelességét." A katonák azt tekintenék szép karácsonyi üdvözletnek, ha megtudnák, „hogy a kormány minden intézkedést meg fog tenni arra, hogy minél előbb hazajöjjenek".11 2 A harmadik kérdés a Kállay által nemzetiségi problémaként emlegetett komplexum volt, azaz a bécsi döntések alapján szerzett területek megtartása, egyesek reményeiben a kibővítésük. Ezt nemcsak az említett területekről behívott képviselők hangsúlyozták nyomatékosan, de a szociáldemokrata párttól a felsőház tagjaiig igen sokan. Peyer szerint Magyarországnak semmi köze a háborúhoz, hiszen nincsenek területi aspirációi. Ellenben: „területi követeléseink a szövetségeseinkkel szemben vannak ... A románnal, a horváttal, a tóttal, a némettel szemben vannak területi követeléseink, melyeknek kiegyenlítését kéljük és követeljük, nem ma, hanem követeltük akkor, amikor elszakították tőlünk ezeket a területeket... Mi ezekről a területekről sohasem mondtunk le és nem is fogunk lemondani... a magyarság sohasem nyomta el a nemzetiségieket — amit bizonyítanak a soroksári svábok meg a többiek —, akkor nem lehet azt mondani, hogy ezeknek a területeknek az elszakításával lehet csak ezeket a problémákat megoldani."11 3 A Kállay-koncepció sikere iránti illúziókkal lehet magyarázni, hogy a kormány múltjáról is megváltozott a baloldali ellenzék álláspontja. Bírálták Kállay elődeit, különösen Bárdossyt és általánosak voltak az olyan megjegyzések, mint Pallavicini György őrgrófé, aki hazafias vállalkozásnak nevezte Kállay miniszterelnökségét, „amellyel átvett 10, OFNIV. köt 56. és 222. 109 OKN 17. köt. 246. 11 °Uo. 18. köt. 150. 111 OFNIV. köt 45. 1 > l Uó. IV. köt. 40. 113 OKN 18. köt. 452-452.
