Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
468 MOLNÁR JÁNOS Mindennek hatására a tömegek reményei nőttek, s bátorságuk is. A bekövetkező társadalmi átalakulásban is bíztak. A Peyer-Szeder-féle koncepció egyik vezető eleme a „belső kivárás" volt. A háborús időkben Magyarországon a parlamenten kívül nincs lehetőség eredményes harcra a kormány ellen. De 1943-ban már nemcsak a passzivitásról, a „kivárásról" volt szó, hanem a Kállay-féle „hintapolitika" iránti illúziókról, ezért annak szemérmes támogatásáról is. Ennek két fő jellemvonása volt: a termelés, különösen a hadiüzemekben folyó munka zavartalanságának hirdetése, másrészt annak bizonygatása, hogy a párt szerint sem szabad bekövetkeznie még egyszer „1918"-nak. Ismeretesek a különböző szakszervezeti testületek, továbbá Peyer és Szeder felhívásai a „buzgón" végzett munka, a fegyelmezett, kötelességteljesítő magatartás szükségességéről. A Szovjetunió elleni hábojú idején a párt képviselői ezt mint a munkásosztály magatartásának pozitívumát emlegették. A szélsőjobboldal, a nyilasok zavargásokat provokálnak, sztrájkokat szerveznek, az SzDP pedig igyekszik ezeket leszerelni. „Sem az 1914-18-as, sem a most dúló második világháború idején nem fordult elő egyetlen egy alkalommal sem, hogy a magyar bíróságok szervezett munkások ellen szabotázs-vád alapján ítéletet hoztak volna" — írja az egyik szakszervezeti lap 1942 elején.9 8 A párt egyes képviselői szinte dicsekedtek ezzel. Malasits szerint „sehol Európában nem dolgozott a hadüpar olyan nyugodtan, mint Magyarországon és sehol Európában nem számíthatott jobban a hadvezetőség a termelő munkás erejére, tudására, leleményességére, mint éppen nálunk".9 9 Peyer 1942. november 26-án kijelentette, hogy „minden olyan építkezést, amely honvédelmi szempontból szükséges, természetesnek tartok, "é téren semmiféle korlátozást nem tartanék helyesnek vagy célszerűnek".10 0 A hadiüzemi állapotokat Malasits elsősorban azért bírálta, mert ott a termelést zavaró felesleges zaklatásoknak, fasiszta jellegű világnézeti „oktatásnak", katonai gyakorlatnak vetik alá a munkásokat. Veszélyesnek tartotta, hogy bár a kormánypropaganda szellemében ismertetik a Szovjetunió helyzetét, ez mégis óhatatlan, méghozzá felesleges vitát vált ki a munkások között. A munkaszolgálatot és a zsidók elleni intézkedéseket elítélték, de az adott helyzetben főként azért bírálták, hogy nincs egységes végrehajtási rendszerük. Malasits azt javasolta, hogy hozzanak létre egységes irányító központot, mind a hadiüzemek, mind a munkaszolgálatosok tevékenységének összefogására.1 0 1 Feltehető, hogy " Magyar Vasmunkások Lapja, 1942. febr. 15. "OKN 18. köt. 150. Hasonlóan beszélt már előbb is: uo. 16. köt. 572-576. Különösen gyakran hangoztatták ezt az álláspontot a szakszervezeti közgyűléseken. A famunkások 1942. októberi küldöttértekezletén a központi küldött kijelentette: ,A termelés zavartalansága, a munkakifejtés folyamatossága ma mindenek felett álló nagy érdek, ezt a szervezett munkásság nem hagyta és nem hagyja figyelmen kívül. A munkásság hátat fordított a különböző szintű demagóg irányzatoknak . . ." A szakszervezetek szerepéről szóló cikkben pedig azt írta: „Tények és adatok azt mutatják, hogy ahol a szakszerveztek befolyása érvényesül, ott a munkásság fegyelmezettsége és mértéktartása biztos tényezője a termelés zavartalanságának ..." (N, 1942. okt. 6. és okt. 25.). 100 OKN 16. köt 260. 10I Uo. 18. köt. 152-153. „Én tehát azt kéremat. miniszter úrtól,hogy mindkét kérdésben is egységes irányelvek szerint járjanak el. A munkaszolgálatosok ügyét kérem, hogy központi szervre bízza ..." Peyer 1942 novemberében kijelentette: „Ha kell az országnak munkásszázad, akkor állítson fel munkásszázadot, de szűnjék meg az az embertelenség, amely egyik-másik helyen - szerencsére nem általánosságban - ilyen irányban megállapíttatott..(OKN 16. köt. 266).
